Rohan az idő

Hogy mehet ennyire gyorsan az idő? Most hoztuk haza a kórházból a kis csecsemőnket és jelenleg ott tartunk, hogy elengedett kézzel áll, kúszni- mászik és lassan már szavakat mond. Ja és mutatja, hogy milyen nagy lesz. :)

Apa az erős

Egyik délután Ati ment az oviba a gyerekekért és az egyik anyuka mesélte neki, hogy otthon a Bogika (Veronikáék ovis csoporttársa) azzal állt elő, hogy látta amikor Veronikáék apukája mindkét gyerekét egyszerre felemelte. 

Bogika azon ábrándozott otthon, hogy bárcsak az ő Apukája is képes lenne egyszerre két gyereket is felemelni, így neki nem kellene megvárnia, míg a kistesót leteszi.

Hogy az én gyerekeim milyen szerencsések, hogy ilyen erős apukájuk van…

Simike+Kata esküvője

Szeretem, ha minden nyárra jut legalább egy esküvő. Bár sejtettem, hogy a gyerekeim számának növekedése, fordítottan arányos az esküvőn tánccal eltöltött percek számával.  Ezt kis Olíviánk szépen megerősítette a maga 3 hónapos akaratával, mivel a nagytesóit is felülmúlva virrasztott hajnalig a lagziban.

Az esküvőről részemről csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon örülök, hogy Kata már hivatalosan is a mi „kis” családunk tagjává vált. Még egy tesóval több…én ezt így szeretem. :)

Hasonlítanak?

Ha akarom Veronika, ha akarom Borcsika...

ui. egy kis segítség,mindkét képen a jobb oldali az Olívia. :)

Veronika 5

Drága Kincs!

Köszönöm,

hogy megszülettél,

hogy engem Anyává tettél,

hogy minket családdá formáltál,

hogy a kicsiknek gondoskodó nagytesója lettél,

hogy a legjobb barátomnak mondhatlak, - you are my bestie -

hogy mindent megbeszélünk egymással,

hogy megbízol bennem,

hogy napjában többször is elmondod mennyire szeretsz,

hogy Apáért ennyire rajongsz,

hogy esténként szólsz, ha elfelejtek imádkozni,

hogy szófogadó vagy,

és hogy türelemre tanítasz engem.

Örökké maradjon így! Szeretünk nagyon! Isten éltessen!

Anyák napja

Ez éven már két gyerek miatt is érintett voltam az ovis Anyák napján. Nagyon szeretem ezeket a pillanatokat, mert jó látni, hogy a gyerekek milyen lelkesen készülnek „titokban”, hogy meglephessenek engem.

Reméltem, hogy idén nem fogok annyit bőgni a műsoron, mint  tavaly – tekintve, hogy más anyukák képesek könnyek nélkül végigülni a műsort- de nekem ez  most sem jött össze. A 100-as zsepi is kevésnek bizonyult, amikor ez a két kis csöppeteg, virágcsokorral a kezében elém állt, és elkezdte mondani a versét.

Személyi igazolvány

Az igénylő arcképe: 

A hard day's night

Valakinek nehéz napja volt...vacsora közben elaludt az asztalnál :D

Esküvői szezon

Kezdődik az esküvői szezon, kislányok készen állnak.  :)

Ki legyen a férjem?

Veronikát mostanság nagyon foglalkoztatja, hogy neki ki lesz a férje. Úgy szeretem látni, hogy változik napról-napra és hogy hogyan is nyílik meg a világ felé. Szokta kérdezni, hogy nekem miért Attila a férjem és, hogy neki ki lesz majd. Próbálom neki elmagyarázni, hogy lehet, hogy még nem is ismeri a leendő férjét és, hogy nem is olyan egyszerű megtalálni azt, aki utána egy életen át a párja lesz.

De ő akkor is erősködik, hogy neki férj kell, de most azonnal! Így fiú híján kinevezte férjnek a Jegit. A Jegi, az a mi IKEA-s jegesmedvénk, ami a legnagyobb plüss a családban és akit Veronika teljesen emberszámba vesz. Ö nálunk a fiú, meg Apa. Jegivel szoktak ölelkezni, puszilkózni és Jegi szokott neki virágot is hozni. (Ilyenkor viccesen konstatálom, hogy mit is látnak a gyerekek a mi kapcsolatunkból).

itt éppen reggelizik a kiscsalád. Jegi halat kapott :)

Múlt héten nálunk jártak Sanyóék (az öcsém), és az ő kisfia, a Boti szedett virágot Veronikának, mire Veronika egyből megjegyezte, hogy akkor most már Boti a férje.  Én meg tudomásul vettem, hogy igaz, hogy rokon, de legalább már nem egy plüssállat anyósjelöltje lettem. :D

Na és milyen három gyerekkel az élet?

Amikor megszületett Olívia, mindenki azt kérdezte elsőként, hogy mennyire nagy változás két gyerekes szülőből háromgyerekessé válni. Azt kell, hogy mondjam: semennyire. Legalábbis nekünk Olívia olyan természetességgel csöppent az életünkbe, hogy inkább azt nem tudom már elképzelni milyen lenne nélküle a családunk. Azt persze nem állítom, hogy nem volt bennem félsz, hiszen két gyerekkel olyan „praktikusan” lehet bánni. Értsd jól! Szóval egy jut az Anyára és egy az Apára. Na, de mi van akkor ha több a gyerek, mint az egy főre jutó felnőtt? Én azt tapasztalom, hogy semmi. Ha én Olíviával vagyok, akkor a nagyok ugyanúgy odajönnek hozzánk és kikövetelik maguknak azt, ami jár nekik: a szeretetet, a figyelmet és a törődést. Ez persze nem minden esetben sül el jól, mert bizony ha altatás közben beront két kis energiabomba és egymást túlkiabálva ”valami finomságot” követelnek, akkor azért szoktam nagy levegőket venni, de szerencsére Olívia végtelenül türelmes és sokszor csendesen megvárja, míg a nagyokat ellátom.

Azt persze már nagyon vártam, hogy végre jó idő legyen, mert a kórházból hazaérve, bezárva hetekig a házba, kezdett tényleg olyan érzésem lenni, mintha én is tagja lennék valami afrikai törzsnek, ahol szigorúan betartják, hogy az asszony, szülés után 6 hétig nem hagyhatja el a kunyhóját…ugye ez a tisztulási szakasz. Hát nálunk ezt még az is tetézte, hogy sikerült a gyerekeknek összeszedniük valami giga betegséget, ami hasmenés-hányással kezdődött és egy kis kötőhártyával végződött.

Szegény kis újszülött Olíviát pedig féltettem nagyon, ezért mi a „kunyhónkból” három hétig gyakorlatilag tényleg ki sem tettük a lábunkat. Ha kimentem a folyosóra utána folyamatosan szellőztettem, Attilával, aki a másik szobában vigyázott a gyerekekre, szinte csak viberen kommunikáltam. Szerencsére Olívia nem kapott el semmit, de azt hiszem ezt a februárban szülést lehet kerülni fogom.

Olívia baba

Tudom, már két hónapos is elmúlt a kis harmadikunk és eddig még nem írtam róla itt semmit, de higgyétek el, nem azért mert a 3 gyerek annyira lefoglal, hanem egyszerűen csak szeretném megélni velük a pillanatot és ezért hanyagolom az online felületek használatát. Bocsi.

Na de kezdjük az elejéről.

Olívia is, mint eddig minden gyerekem, nem akart a kiírt időpontra megérkezni. Én ehhez már mondhatni hozzászoktam, de úgy látszik a környezetem nem. Mivel most is, ahogy érkezett a február 20-a (a kiírt időpont), mint egy telefonközpontban, folyamatosan kapkodtuk Attilával a telefonokat, mert minden ismerős/rokon érdeklődött, hogy „na megvan már a gyerek?!” Komolyan mondom, megint a T-system callcenterben éreztem magam. J

Szóval a forgatókönyv nagyon hasonló volt az eddigi szülésekhez képest. A doktornövel konzultálva megbeszéltük, hogy ha magától nem indul be a szülés, akkor (6 nappal a kiírt időpont után) beindítja a dolgokat.   Hétfő reggel korán ébredetem, hogy időben ott legyünk a kórházban, már minden szépen bepakolva, gyerekek az oviban leadva éppen indulásra készen, amikor Attila kapja a hírt, hogy Ádámék mégsem tudják délután a gyereket elhozni az oviból, úgyhogy gyors újratervezésre volt szükség. Szerencsénkre Péterkét beszervezve sikerült megoldani a gyerekfelügyeletet. Viszont ennek, a kis kavarodásnak köszönhetően, kissé késve tudtunk csak elindultunk reggel a kórházba, így mire odaértünk már javában zajlottak a programozott császáros műtétek. Így szépen ki kellett várnom a soromat és kb. 11 volt, mire burkot repesztett a doktornő.

A szülés teljes folyamatát nem írom le, tekintve, hogy Péterkék is olvassák a blogot, de a lényeg az, hogy 4 és fél óra alatt (pontosan úgy, mint Veronika és Borcsika) megszületett Olívia. A születése és ez az egész folyamat olyan szép és csendes volt, hogy megállapítottuk Attilával, hogy így a harmadik papás-babás szülésre sikerült teljesen összehangolódnunk.

Még a szülés előtt a doktornő géppel lemérte a baba adatait, amiből azt állapította meg, hogy olyan 4200 gramm körül lesz a gyerek, amitől persze én elszörnyedtem, de szerencsére Olívia hozta az eddigi sablont és Borcsika méreteit teljesen lemásolva: 3700 grammal és 52 cm-el született.

Amilyen nagy szeretettel itthon várták, azt nem tudom leírni. Készítettem róla egy videót, amit a mai napig sokszor visszanézek és mindig könnyekben török ki, hogy mennyire szerencsés vagyok én ezekkel a gyerkőcökkel.

A facebook emlékeztet

Ma reggel, mikor beléptem facebookra, ezt a képet dobta fel nekem, azzal az aláírással, hogy:

"5 éve ez történt veled"

Aztán bemegyek a szobába és ez a látvány fogad: Veronika, a már majdnem 5 éves nagy lányom édesen alszik...a mi ágyunkban!:) 

Hogy megy ilyen gyorsan az idő???

Veronika bent és 5 évvel később, kint.

Hellooo 40. hét!

Hellooo Olívia❤!!!

már csak pár nap és találkozunk...

Borcsika 3 éves lett!

Isten éltesse még nagyon sokáig, a mi kis barna szemű bogárkánkat!

A polip

Vekerdy Tamás –akit én csak az új Ranschburg Jenőnek hívok- írta egyik cikkében, hogy a gyerekeket nem játszóházba kell vinni, meg folyamatosan programokra hajtani, hanem élni hagyni: engedni szabadon játszani, sárban pancsolni, pocsolyában tapicskolni, festékkel majszolni stb. 

Vekerdy szerint az az egészséges, ha a szülők esti mesét olvasnak, és ha Apával esti „birkózásban” vezetik le a feszültséget. Amikor ezt olvastam, hangosan felnevettem, mert bár nincsenek fiúgyerekeink, de az apás birkózás – nálunk polipos játék – abszolút fellelhető kiscsaládunk mindennapjaiban.

Apa hazajön és a gyerekek azonnal letámadják, hogy: „JÁTSZUNK POLIPOSAT!!!”. Ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy Apa egy polip, és a kezeivel elkapja a kis halakat, ők pedig próbálnak elmenekülni előle. Ez olyan sikítozásba szokott torkolni, hogy a végén már én szoktam leállítani a játékot. 

Egyébként nem tudom kire is van ez jobb hatással, Apára vagy a babákra, de az tény, hogy stressz oldásra Atinak is nagyon hasznos.:)

Azért van olyan is, amikor csak mesét olvasnak... :)

Az első szülinapi buli

Veronikát az oviból meghívta egy kislány, Bogika, a szülinapi bulijába, ami a gyerekek körében hatalmas „ünnepnek” számít. Mondtam Veronikának, hogy ilyenkor ajándékot kell vinni a szülinaposnak, ezért együtt elmentünk Tatabányára és szépen bevásároltunk. Előtte kicsit utánakérdeztem azért a Bogi anyukájánál, hogy mégis minek örülnek a kislány. Adott egy pár jó ötlete, úgyhogy Veronikát próbáltam úgy orientálni, hogy valami olyasmit válasszon a Boginak, aminek a kislány valóban örülni fog.

Bementünk egy könyvesboltba, megvettük az Aranyhaja c. meséskönyvet, közben meg kitaláltam, hogy vigyünk egy héliumos lufit is, mert az a gyerekek körében biztos, hogy nagy népszerűségnek fog örvendeni. Mondanom sem kell, hogy a buliban aztán a lufi olyan nagy sikert aratott, hogy tulajdonképpen azért ment folyamatosan a harc.

Veronika egyébként nagyon jól érezte magát, és azóta természetesen ő is tervezi a saját szülinapi buliját, amit egyébként már én is nagyon várok. Tele vagyok ötletekkel, hogy hogyan lehetne egy ilyen szülinapi zsúrt emlékezetessé tenni. Tehát, amint kész a ház, azt hiszem a házavatót 5 éves gyerekek körében, gyerekpezsgőt locsolva fogjuk megtartani. :D

Borcsika oviba megy

Mivel Borcsika februárban betöltötte a három évet, ezért úgy döntöttünk, hogy januártól, ha minden jól megy, megkezdheti az ovit. Bevallom őszintén ez az egész elengedés nekem fájdalmasabb volt, mint a gyereknek.  Persze az eszem tudta, hogy ez így a legjobb döntés, mert pl. kapok egy hónapot, ami a kisbaba érkezése előtt pont jól jön. És már azt is láttam, hogy Borcsi unatkozik itthon, szóval éreztem, hogy itt van ennek az ideje, de mégis az emocionális énem meg olyan gondoltatokkal nyomasztott, hogy Borcsika még olyan pici és nem lesz-e neki nagy törés, hogy 3 éves kora előtt bekerül közösségbe. Hogy fog ott boldogulni? Hogy fogja kibírni nélkülem? 

Őszintén? 

A lehető legtermészetesebben.

Amíg én zokogva zártam be az ovi ajtaját, a "kisbabám" a legnagyobb lelkesedéssel rohant be a csoportszobába...hátra sem nézve hagyott ott engem.

És azóta is elsőként öltözik át és siet az ovikába. Persze így nekem is könnyebb már, nehogy azt higgyétek, hogy azóta is mindennap sírva hagyom ott az ovit...de az első pár nap, az nehéz volt...

... és mi lesz ha majd férjhez mennek?!.... ebbe bele sem szabad gondolnom... :)

Karácsony

Kistesóra várva

Amikor Borcsikára készültünk, és most 3 évvel később…

Mikulás

Abban, hogy vannak saját gyerekeim az egyik legjobb, hogy most az ünnepeket megint úgy várom, mint gyerekkoromban.  Olyan kíváncsi voltam már, hogy Borcsika mint fog szólni a Mikuláshoz. 

Íme amikor a Kerekítőben meglátta, hogy megérkezik a nagyszakállú Télapó.

Anya 32

Immáron három gyerekes anyaként ünnepeltem a szülinapomat. :)

Kis szülinapi számvetés után, megállapítottam, hogy nekem ezek a 30-as évek eddig nagyon boldogra sikeredtek és, hogy nem cserélnék senkivel.

Hóember

Végre esett annyi hó, hogy tudtunk egy normális hóembert készíteni. Persze másnapra sajnos el is olvadt, de az öröm akkor is hatalmas volt.