Vekerdy Tamás –akit én csak az új Ranschburg Jenőnek hívok-
írta egyik cikkében, hogy a gyerekeket nem játszóházba kell vinni, meg
folyamatosan programokra hajtani, hanem élni hagyni: engedni szabadon játszani,
sárban pancsolni, pocsolyában tapicskolni, festékkel majszolni stb.
Vekerdy
szerint az az egészséges, ha a szülők esti mesét olvasnak, és ha Apával esti
„birkózásban” vezetik le a feszültséget. Amikor ezt olvastam, hangosan
felnevettem, mert bár nincsenek fiúgyerekeink, de az apás birkózás – nálunk polipos
játék – abszolút fellelhető kiscsaládunk mindennapjaiban.
Apa hazajön és a gyerekek azonnal letámadják, hogy: „JÁTSZUNK
POLIPOSAT!!!”. Ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy Apa egy polip, és a
kezeivel elkapja a kis halakat, ők pedig próbálnak elmenekülni előle. Ez olyan
sikítozásba szokott torkolni, hogy a végén már én szoktam leállítani a játékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése