Olívia baba

Tudom, már két hónapos is elmúlt a kis harmadikunk és eddig még nem írtam róla itt semmit, de higgyétek el, nem azért mert a 3 gyerek annyira lefoglal, hanem egyszerűen csak szeretném megélni velük a pillanatot és ezért hanyagolom az online felületek használatát. Bocsi.

Na de kezdjük az elejéről.

Olívia is, mint eddig minden gyerekem, nem akart a kiírt időpontra megérkezni. Én ehhez már mondhatni hozzászoktam, de úgy látszik a környezetem nem. Mivel most is, ahogy érkezett a február 20-a (a kiírt időpont), mint egy telefonközpontban, folyamatosan kapkodtuk Attilával a telefonokat, mert minden ismerős/rokon érdeklődött, hogy „na megvan már a gyerek?!” Komolyan mondom, megint a T-system callcenterben éreztem magam. J

Szóval a forgatókönyv nagyon hasonló volt az eddigi szülésekhez képest. A doktornövel konzultálva megbeszéltük, hogy ha magától nem indul be a szülés, akkor (6 nappal a kiírt időpont után) beindítja a dolgokat.   Hétfő reggel korán ébredetem, hogy időben ott legyünk a kórházban, már minden szépen bepakolva, gyerekek az oviban leadva éppen indulásra készen, amikor Attila kapja a hírt, hogy Ádámék mégsem tudják délután a gyereket elhozni az oviból, úgyhogy gyors újratervezésre volt szükség. Szerencsénkre Péterkét beszervezve sikerült megoldani a gyerekfelügyeletet. Viszont ennek, a kis kavarodásnak köszönhetően, kissé késve tudtunk csak elindultunk reggel a kórházba, így mire odaértünk már javában zajlottak a programozott császáros műtétek. Így szépen ki kellett várnom a soromat és kb. 11 volt, mire burkot repesztett a doktornő.

A szülés teljes folyamatát nem írom le, tekintve, hogy Péterkék is olvassák a blogot, de a lényeg az, hogy 4 és fél óra alatt (pontosan úgy, mint Veronika és Borcsika) megszületett Olívia. A születése és ez az egész folyamat olyan szép és csendes volt, hogy megállapítottuk Attilával, hogy így a harmadik papás-babás szülésre sikerült teljesen összehangolódnunk.

Még a szülés előtt a doktornő géppel lemérte a baba adatait, amiből azt állapította meg, hogy olyan 4200 gramm körül lesz a gyerek, amitől persze én elszörnyedtem, de szerencsére Olívia hozta az eddigi sablont és Borcsika méreteit teljesen lemásolva: 3700 grammal és 52 cm-el született.

Amilyen nagy szeretettel itthon várták, azt nem tudom leírni. Készítettem róla egy videót, amit a mai napig sokszor visszanézek és mindig könnyekben török ki, hogy mennyire szerencsés vagyok én ezekkel a gyerkőcökkel.