La Seu angyalkája

Nem tudom, hogy minden kisgyerekes anyukával így van-e, de nálunk állandó jelenség, hogy az utca népe rajong a gyerekeinkért. Öreg nénik, fiatal lányok, középkorú férfiemberek, gyakran megszólítanak, hogy hát milyen szépek ezek a gyerekek. Én meg irulok-pirulok, de persze büszkén zsebelem be az effajta bókokat. :)

Nemrégiben itt Gödöllőn történt, hogy bementünk az OTP-be ügyeket intézni. Elég hamar a figyelem középpontjába kerültünk a két gyerek miatt. Veronika szaladgálva énekelgetett, Borcsi meg csak adta az ártatlant, ahogy szokta. :)

Egy középkorú, jól szituált- azaz látszott rajta, hogy nem szegény- emberke egyszer csak megszólította Atit.

Kérdezi: -Jártak már Barcelonaban a La Seu katedrálisban? 

Ati:- Nem

Férfi: - Jövő nyáron feltétlenül látogassanak el oda, mert az önök kislányáról van mintázva ott az egyik angyalka. Kiköpött mása. (és rámutat Veronikára). Ahogy bemegyünk az ajtón, jobb kéz felől lesz. -folytatta.

Amikor beléptek az ajtón, nem tudtam, hogy honnan volt olyan ismerős a kislányuk arcocskája és most ugrott be. :)

Ati:- Feltétlenül meg fogjuk nézni. :)

Aztán mikor elment a férfi, csak ennyit kérdeztem Atitól: 

- Szóval jövő nyáron akkor megyünk Spanyolországba? :)