Így tehát a gyerekeknek nem kell órákat várniuk és azt hiszem jobb is volt ez így, mert Veronika pont beteg volt. Begyulladt az ínye és belázasodott, úgyhogy elég nyűgösen indultunk aztán el az étterembe. Szegényke aznap alig evett, mert minden harapásnál fájtak a kis fogai.
Az étterem nagyon jó kis hangulatos hely volt. A gyerekek -szerintem- egész jól tűrték a két és félórás ottlétünket. Bár igaz, hogy Borcsi megtornáztatott minket, mert bármit a kezébe adtunk, hogy foglalja már le egy kicsit magát, az kb. 2 másodpercen belül a földön hevert és Veronika is a leves után már menni szeretett volna. (Ati kicsit ki is vitte a közeli játszótérre). A végére megint mindkét kismajmom rajtam csüngött, viszont összességében nagyon jól éreztünk magunkat, jó volt egy kicsit kimozdulni az otthoni környezetből. Íme pár kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése