A kis harmadik

Folyamatosan kapjuk a kérdést, hogy mikor jön a harmadik baba. Mivel már Borcsika februárban tölti a 3. évét, így döntenünk kellett, hogy harmadik baba vagy ismét a munka. Bevallom én is vagyok annyira emancipált nő, hogy vágyom néha a "dolgozóba". Nem is konkrétan a munkára, de arra, hogy az itthoni melegítő gatyát néha lecseréljem irodai blúzra, hogy legyen megint rendes fizetésem, amit költhetek :) és, hogy a körülöttem élő felnőttekkel ne csak az olyan témákról beszélgessek, "hogy nektek hogy megy a bilizés, hány napig tartotta vissza a gyerek a kakit, és milyen köptetőt írt fel a doki a köhögésre."
De közben meg ott van bennem az az anyakép amit otthon láttam. Aki a gyerekekért él és mindig ott van, rá mindig lehet számítani. Nekem soha nem kellett az oviba elsőként menni, mert Anya nem sietett dolgozni és soha nem én voltam az utolsó, akit hazavittek, mert uzsonna után, Anya máris ott volt értünk. Mert ez volt az ő dolga. Ez volt az én szótáramban az A N Y A megfelelője. Aztán most próbálom betartani ezt a balance-t, hogy jól érezzem magam én is, de a gyerek is érezze, hogy rám számíthat, bármi van. Szóval Attilával megbeszéltük, hogy kicsit a Jóistenre is hagyatkozva fogunk ehhez a dologhoz állni. Kipróbáljuk, hogy működhet-e a természetes védekezés és ha az mégsem válna be, akkor azt is elfogadjuk. És képzeljétek! Nekünk a termesztés védekezés - szóval a  hőmérős, kalkulálós, tesztelős dolog - abszolút bevált. Jó pár könyv, cikk elolvasása után  olyannyira expert lettem a témában, hogy már úgy éreztem lassan előadhatok a Semmelweisen ebben a témában. :) Tényleg mi végül már a kerülendő napokat kb. 6-ra le tudtuk szűkíteni. Szóval ha bárkit érdekel ennek a lényege, azzal szívesen megosztom a tapasztalataimat. 😉  Visszatérve a kis harmadikra. Erősen motoszkált bennem, hogy mi van, ha nem is a módszer jó, hanem egyszerűen már nem is sikerülne olyan simán a kisbaba, ahogy az korábban működött. Mi van, ha a szervezetem pont, hogy nem jól, hanem ellenkezőleg, rosszul viselkedik?! Ezért megbeszéltük Attilával, hogy teszünk egy próbát. És ...most jön a dobpergés...úgy tűnik minden rendben van, mert februárban érkezik hozzánk a 3. kisbaba.
És képzeljétek, ahogy ez kiderült számunkra, minden megint a helyére került. Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire vágytam már erre a kisbabára. Ilyen türelmetlenül még soha nem vártam terhességi teszten a második csíkot. Valahogy azt éreztem, hogy a harmadik az különleges baba. Én már csak tudom, hiszen én is harmadik vagyok.:) És bennem sokszor megfogalmazódik az, hogy ha nem az én szüleimhez érkeztem volna, lehet hogy meg sem születhettem volna,  mert hát valljuk be, harmadik gyereket vállalni az nem "divat".  Számomra ez a gondolkodásmód teljesen idegen és biztos vagyok benne, ha most valamilyen komplikáció miatt azt mondaná nekem az orvos, hogy nem lehet több gyerekem, engem az iszonyatosan letörne és jó ideig gyászolnám a meg nem születendő gyerekeimet.  
Annyira szeretem a mi kis reprodukcióinkat, nem tudom elképzelni, hogy akkor ennyi volt... 

Ja és igen, amire még mindenki kíváncsi, a neme. Ez a baba ismét kislány lesz, aki a Napsugár, Kamilla, Olívia, Abigél, Sára, Johanna, Teodóra, Jácinta neveket fogja viselni. 😅

Lehet szavazni! :)

Ui. Már csak azt tudnám, hogy bírom ki még ezt a 4 és fél hónapot, amikor ismét átélhetem az "első találkozás" élményét, amitől jobb érzést nem tudok elképzelni a földön.

Kisdodó