Apa 60 - a buli

Az egészet Anya azért találta ki, mert azért az annyira nem evidens, hogy Apa még 60 évesen is itt van velünk. Én ha arra gondolok, hogy a mi családunk milyen lenne Apa nélkül, akkor nem tudom elképzelni. Nálunk ő egy olyan meghatározó egyéniség, annyira a család központja, hogy tudom, ha vele valami történne, óriási űrt hagyna maga után.

Ezzel a meglepi bulival azt szerettük volna elérni, hogy érezze Apa, mennyire szeretjük és, hogy éreztessük vele, milyen büszkeség nekünk, hogy Urbanovics Sándor gyerekeinek mondhatjuk magunkat.

A mi családunkban minden „buli” szentmisével kezdődik. Először hálát adunk Istennek azért, hogy együtt lehet a család, azért, hogy egészségesek vagyunk és azért, hogy kiegyensúlyozottan, boldogan élhetünk.

A misére Anya meghívta Apa összes testvérét + azok hozzátartozóit (legalábbis azokat, akik a közelben laknak.) Én Apukámat még soha nem láttam sírni, de most, amikor a templomban ültünk a mise előtt, és olyan rokonok léptek be az ajtón, akikről nem is sejtette, hogy eljönnek őt megünnepelni, könnyezni kezdett. Ez annyira megható volt, hogy Ritácska pl. alig tudta utána elkezdeni a már ikonikussá vált dalát.

Az külön élmény volt, hogy most valamiért pont december 30-ra esett Szent Család ünnepe. Így az olvasmány, szentlecke, mind a családról szólt. Mintha csak nekünk találták volna ki. (de hát persze, hogy nekünk találták ki ;) )

A szentmise végén hallottam, hogy Apa odasúgja Anyának, hogy menjünk le a Fehér Sziklába, és vendégeljük meg ezt a sok rokont, aki eljött. Erre Anya csak bólogatott, még akkor sem leplezte le, a titkunkat.

Aztán már a kocsiban ültek, amikor Apa kérte Anyát, hogy hívja már fel a Kati nénit, a Fehér Szikla tulajdonosát, és kérdezze meg, hogy lesz-e hely ennyi embernek. Ekkor Anya annyit mondott neki, hogy nyugi, lesz hely. Innen kezdett Apának felsejleni, hogy talán már minden le van szervezve.

Mi , a rokonság és a gyerekek, előresiettünk, így mire Apa benyitott az étterembe, már ott vártuk és elkezdtük neki énekelni az „Éljenek soká”-t.

A buliban természetesen sor került annak a videónak a lejátszására is, amit Apának készítettünk a gyerekekkel együtt:

Voltak még kislányok, akik szintén mondtak köszöntőt „Sanyi bátyjának.”

Viszont azt hiszem, a vacsora fénypontja az volt, amikor Viktor felolvasta a versét:

Apa 60

Had’ meséljek arról,

kit éltetünk ma éppen,

ki a Bud Spenceren is már

alig marad ébren.

Ő az, akit ünnepelünk,

a füzéri kántor

60 éve született meg

Urbanovics Sándor.

Rosszasága kiskorában

már hírhedté tette,

torta-csínyét Kató nénje

jól meg is szenvedte.

Volt olyan, hogy Mamukától

gyufát csent egy párat

és titokban felgyújtotta

a füzéri várat.

Védőoltás - első osztály,

nem feledett esemény,

hogy menekült, futott tova

Tinódi Lantos Sebestyén.

Kamaszként sem riadt vissza

attól ami fájhat,
pannónia paripáján

szelte át a tájat.

Régi TSZ traktorokkal

meggyűlt ám a gondja,

bukfencezett velük nagyot,

majd eltört a csontja.

Összenyomva traktor alatt

egy gondolat bántotta,

hogy az Úr őt még gyermekkel

soha meg nem áldotta.

Bízzál bennem fiam Sándor,

ne hagyd el magadat,

mondta Isten, úgy gondolta

vár még rá feladat.

Vágyott már a szerelemre
 ezt követő években,
sikerült is rá találni
szorgoskodó méhekben.

Katonaság után már,

azon járt az agya

nősülnie kellene,

de ki legyen az ara?!

Sanyi búsult, hogy mi lesz most,

Ki lesz neki párja?

szóba jöhet esetleg

Kretovicsék lánya?

Egyszer aztán Imrével

Debrecenben járva,

Sanyi akkor felfigyelt

a dróthajú lányra.

Szándokánt a „gonosz boszi”

Megigézte nyomban,

Elvette hát rá két évre

Nagy lakodalomban.

Szeretetben élnek együtt,

mint két legjobb barát,

de jaj Anyának, ha esetleg

elsózza a kaját.

Vigyázni kell süteménnyel,

Vaj ne legyen benne,

Méreg-gyáros címet kapna,

Aki ilyet tenne.

Szereti a természetet,

S hálát adni mindenért,

tudja, hogy az igaz Isten

kíséri az életét.

Simsonkával gombászni jár,

hajnalban az első,

mások mire odaérnek,

üres már az erdő.

Nem akart nagy gazdagságot,

Nem áhított vagyonra,

világ minden kincsének,

gyerekeit tartotta.

Hogy ma én is itt lehetek,

ez is a te érdemed,

a nyolcadik gyermek bizony

nem mindenhol fér ma meg.

Reméljük, hogy sok-sok évig

itt leszel még mivelünk,

s egészségben, szeretetben

élhetjük az életünk.

Apa és a testvérei

Nándi, Betti, Hajni, Sanyó, Rita, Simon, Péter, Viktor (Boti+Rebbi)