Eljött a pillanat, hogy Borkának is személyi igazolványt csináltassunk.
Már egy ideje tervbe volt véve, mert mikor megyünk hazafelé, akkor általában Szlovákián keresztül szoktunk utazni, de mivel Borcsi személyi nélkül illegális bevándorlónak számított volna, ezért az utóbbi időben nem kockáztattunk és inkább a hosszabb utat választottuk. De mint kiderült, a 'CSOK'- családi otthonteremtési kedvezményhez - (régi nevén 'szocpol') is kell a gyerekeknek személyi.
Így egyik nap felkerekedtem a két gyerekkel, hogy akkor elmegyünk a hivatalba, amitől már előre féltem, mert hát ugye, mi felnőttek sem szeretünk hivatalos dolgokat intézni -sokat kell várni, mindenki ideges, nem jók a papírok stb.
Egy gyereknek meg elég idegen az ilyen környezet, nem tud mit kezdeni magával és csak nyafog. Így ha postára, bankba megyek a gyerkőcökkel, mindig felkészülök arra, hogy a végén két üvöltő gyerekkel kell elhagynom az épületet.
De most nem így volt. Veronikának előtte próbáltam elmagyarázni mi fog történni, lehet, hogy ezért is vette olyan jól a dolgokat. Szépen követett egyik kormányablaktól a másikba. Egyedül a fotózásnál akadt kisebb kellemetlenség, amikor a kis fülkébe ő is be akart jönni a fényképezésre.
Ekkor kénytelen voltam bevetni, a "kipakolhatod a pénztárcámat" játékot, ami persze kedvenc, és rögtön beleegyezett. Innen már simán mentek a dolgok. Borcsika már pózolt is, belenézve szépen a kamerába, ahogy azt kell. :) Íme a félévesem komoly személyi igazolvány képe. Szerintem 10/10. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése