Borcsi feláll

Nekem vannak csak ilyen kis „buldózer” gyerekeim? –sokszor megfogalmazódik bennem a kérdés. Azt hittem korábban, hogy nekem olyan nyugodt kisbabáim lesznek, akik néznek nagy szemekkel a babakocsiból, majd szépen elszenderednek és mindig csak mosolyognak. Na jó az utolsó stimmel. Mindkét gyerek mosolygós, de a többi jóslatom nem jött be. Ezek a gyerekek mennek, mint a  gép. Az már eleve fura volt, hogy amikor szülök, mindig az én gyerekem a legnagyobb a csecsemő osztályon. Mintha valami szuper életrevaló génekkel lennének beoltva. :) Borcsi még alig féléves és kúszik, mint a villám, kapaszkodva feláll és bármit (leginkább kábeleket és mindent, ami veszélyes) megszerez magának. Veronika is a korosztályához képest, mindent hamarabb csinált, de most ezt Borcsi übereli. És így lassan vége is az édes bébi korszaknak, mert a kúszó-mászó az már „toddler”,  totyogós kis baba.