Állami Ménesbirtok

Orosháza és környéke búcsúhetet tartunk. Ma elmentünk ezért Mezőhegyesre az Állami Ménesbirtokra, mert van egy nagy parkja, ahol gyerekekkel jókat lehet játszani, és nem mellesleg tele van lovakkal :)

ui. Olyan jók voltak a fények, hogy nagyon sok jó kép született a csemetékről! :) Íme egy kis ízelítő:

Vezetés

Kiskorunkban mennyire szerettünk a Wartburgban játszani, azt imitálva, hogy nagyon gyorsan vezetünk és már mindjárt Hollóházán vagyunk. :) Na, most már Veronika is ráérzett a vezetés ízére. Mindig, amikor kinyitjuk a kocsit, neki elsőként kell bemásznia, hogy onnan gyorsan Apa helyét elfoglalva kerülhessen a kormányhoz, és vezethessen. Ilyenkor sebességet vált, forgatja kormányt és Ati nagy örömére, beindítja az ablaktörlőt. :) Már odáig fajult a dolog, hogy ha megállunk egy benzinkútnál, akkor is, amint meglátja az apukája megüresedett helyét, rögtön "rohan" előre és kiálltja: "Baba vezet, baba vezet!" :)

MOL családi nap

Minden évben megrendezésre kerül a MOL családi nap Gyopárosfürdőn, amit leginkább egy falunaphoz tudnék hasonlítani.
Vannak ügyességi/logikai/quiz játékok, egészségpontok (ahol vérnyomást, vércukorszintet mérnek), kicsiknek ugrálóvár, babáknak pihenősarok, különböző koncertek, ingyen ebéd, ital és mindez a strandon, ahol még pancsizásra is van lehetőség.
Az egész a bányász himnusszal kezdődik, ami már a legelején tökjó hangulatot ad a bulinak. Ilyenkor -is- olyan büszke bányász feleség vagyok én. :)
Ez éven Tomit, Ágit és a pici Pankát hívtuk át, hogy bulizzanak velünk és, hogy ezzel együtt megtartsuk az orosházi búcsú bulinkat.
11-re mentünk ki, mert akkor kezdődött az Iszkiri zenekar koncertje. Gondolom ez a név nem sokat mond azoknak, akiknek nincs gyereke. Számomra is ismeretlen volt a zenekar, addig amíg Betti egyszer el nem küldte nekünk a MAMUT című számukat.
Na mivel azt ismertük, ezért mindenféleképpen oda akartunk érni a koncertre, hogy Veronika élőben is hallhassa a "hé Samu vigyáááááz...jön a mamut-ot".
Kíváncsi voltam, hogy mit fog szólni hozzá, kitör belőle az őrület és az első sorban fog tombolni rá, vagy csak félénken nézi majd és csodálkozik, hogyhogy nem a számítógépből szól ez a jó kis sláger.
Hát inkább az utóbbi történt. Tapsolt, amikor vége volt egy dalnak sőt még előre is merészkedett (persze, csak ha fogtam a kezét), de óriási tombolásba nem kezdett. Próbáltam táncolni vele, meg az "előre a jobb kezedet, utána hátrát" eljátszani, mert az otthon nagyon megy, de itt nem merte.
Voltak még későbbi fellépők is, köztük az Irigy Hónaljmirigy, de azt már mi inkább kihagytuk és mentünk felfedezni a játékokat. Természetesen az ugrálóvár volt a 'best'. Alig lehetett onnan elrángatni.
Muszáj volt fagyi cselt alkalmazni arra, hogy egy kicsit elvigyem lehűteni a gyereket.
Ági nem akarta a kis Pankát betenni a gyerekmedencébe, ezért hoztak neki külön kis felfújhatós medencét. Úgyhogy Borka és Panka jót lubickoltak ketten együtt. :)
Észre sem vettük, hogy elszaladt az idő. A buli zárásaként megnéztük a bányászati kiállítást. Utána még egy pár percre - és egy gesztenyekrémlevesre - becsábítottuk Tomiékat hozzánk, így este fél 8-kor indultak haza. Kellőképp fárasztó, de nagyon jó kis nap volt. :)

Színek

Kettő éves 2 hónapos nagylányom ismeri a színeket!!! Eddig mindig össze-vissza minden volt minden. De most már ha megkérem, hogy mutassa meg, hol van a kék vagy sárga, tudja. Illetve fordítva is. Ha megkérdezek valamit, hogy milyen színű, akkor tudja a helyes választ. :)

Veronka meséi

Este nincs alvás mesemondás nélkül. Eleinte a Vlagyimir Szutyejev mesék voltak a kedvencek, aztán a Bogyó Babóca, de most van valami új, valami különleges. :) Olvastam valamelyik neveléslélektan/gyerekpszichológia könyvben, hogy milyen jól lehet a gyerek agyát kondicionálni, ha este összefoglaljuk, hogy mik történtek vele aznap. Erre találtam ki, hogy amikor este mesélek neki, akkor a főszereplő ő maga lesz: „Veronka”. Így a mesék mindig arról szólnak, hogy Veronka épp hol járt, mit segített az Anyukájának, mik történtek vele. Sőt, van, hogy Veronika is kiegészíti, amit én esetleg kihagyok Veronka napjából. Ezek a mesék most a legnagyobb kedvencek... "Veronka és a palacsintasütés" "Veronka a pocsolyában ugrál" "Veronka a játszótéren" stb. :)

Motor tuning

Még kb. egy éves lehetett Veronikám, amikor megvettük neki élete első robogóját. Azóta is töretlen a szerelem. :) Mindenhova azzal kell menni. Bár már a Tescoban felfedezett gyerekbiciklik többször a hűtlenség útjára vezették, végül mégis mindig visszatér az ő kis motorjához. Viszont nemrégiben, mikor a játszótérre mentünk, volt egy kislány, akinek teljesen ugyanolyan motorja volt, mint Veronikának. Persze Veronika már rajzaival próbálta egyedivé tenni a sajátját, de ez még mindig kevésnek bizonyult ahhoz, hogy jelentősen eltérjen a másiktól. Ezért kitaláltam, hogy majd valamit ragasztani kellene rá, amivel könnyebb megkülönböztetni a járgányokat egymástól. Elmentünk a papírboltba és mit találtunk? Hát Babócás matricákat. Meg is vettük iziben és amint a boltból kijöttünk, rögtön fel is vérteztük a motort az újonnan szerzett matricákkal. Veronika ragasztotta fel őket egyedül! :) Azóta, mondanom sem kell, hogy hány gyerek sír a mi Babócás motorunk után és nézi irigykedve Veronika egyedi járgányát.

Borcsi feláll

Nekem vannak csak ilyen kis „buldózer” gyerekeim? –sokszor megfogalmazódik bennem a kérdés. Azt hittem korábban, hogy nekem olyan nyugodt kisbabáim lesznek, akik néznek nagy szemekkel a babakocsiból, majd szépen elszenderednek és mindig csak mosolyognak. Na jó az utolsó stimmel. Mindkét gyerek mosolygós, de a többi jóslatom nem jött be. Ezek a gyerekek mennek, mint a  gép. Az már eleve fura volt, hogy amikor szülök, mindig az én gyerekem a legnagyobb a csecsemő osztályon. Mintha valami szuper életrevaló génekkel lennének beoltva. :) Borcsi még alig féléves és kúszik, mint a villám, kapaszkodva feláll és bármit (leginkább kábeleket és mindent, ami veszélyes) megszerez magának. Veronika is a korosztályához képest, mindent hamarabb csinált, de most ezt Borcsi übereli. És így lassan vége is az édes bébi korszaknak, mert a kúszó-mászó az már „toddler”,  totyogós kis baba.

Etetés

Borcsikával elkezdtük a szilárd anyagok megismertetését. Jelentem, eddig sikertelenül. Minden erejével azon van, hogy egy kanál se menjen be a szájába. Kézzel-lábbal kapálózik, hogy nehogy a szájához érjen az a „mérgező anyag”. :) Szóval ha etetésre kerül a sor, már fel vagyok készülve arra, hogy utána komplett fürdetést és egy 90 fokos mosást kell „beiktatnom”. Ezt tetézi még, hogy Veronikám folyton ott legyeskedik körülöttünk, hogy mi történik, meg mikor megyek már játszani vele és Borcsika kiköpte és ráköpi és ááá…szóval muszáj volt erre a krízis helyzetre valamit kitalálnom. Végül az az ötletem támadt, hogy Veronikát is „munkára fogom”. Előkésztettem neki a kis Zoé babáját. Tettünk rá is szakállkát és beültettük az etetőszékbe. Veronika is kapott kis edényt, kanálkát és együtt etettük a kisbabáinkat. Ez most már egy bevált módszer. :) Íme: