A facebook emlékeztet

Ma reggel, mikor beléptem facebookra, ezt a képet dobta fel nekem, azzal az aláírással, hogy:

"5 éve ez történt veled"

Aztán bemegyek a szobába és ez a látvány fogad: Veronika, a már majdnem 5 éves nagy lányom édesen alszik...a mi ágyunkban!:) 

Hogy megy ilyen gyorsan az idő???

Veronika bent és 5 évvel később, kint.

Hellooo 40. hét!

Hellooo Olívia❤!!!

már csak pár nap és találkozunk...

Borcsika 3 éves lett!

Isten éltesse még nagyon sokáig, a mi kis barna szemű bogárkánkat!

A polip

Vekerdy Tamás –akit én csak az új Ranschburg Jenőnek hívok- írta egyik cikkében, hogy a gyerekeket nem játszóházba kell vinni, meg folyamatosan programokra hajtani, hanem élni hagyni: engedni szabadon játszani, sárban pancsolni, pocsolyában tapicskolni, festékkel majszolni stb. 

Vekerdy szerint az az egészséges, ha a szülők esti mesét olvasnak, és ha Apával esti „birkózásban” vezetik le a feszültséget. Amikor ezt olvastam, hangosan felnevettem, mert bár nincsenek fiúgyerekeink, de az apás birkózás – nálunk polipos játék – abszolút fellelhető kiscsaládunk mindennapjaiban.

Apa hazajön és a gyerekek azonnal letámadják, hogy: „JÁTSZUNK POLIPOSAT!!!”. Ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy Apa egy polip, és a kezeivel elkapja a kis halakat, ők pedig próbálnak elmenekülni előle. Ez olyan sikítozásba szokott torkolni, hogy a végén már én szoktam leállítani a játékot. 

Egyébként nem tudom kire is van ez jobb hatással, Apára vagy a babákra, de az tény, hogy stressz oldásra Atinak is nagyon hasznos.:)

Azért van olyan is, amikor csak mesét olvasnak... :)

Az első szülinapi buli

Veronikát az oviból meghívta egy kislány, Bogika, a szülinapi bulijába, ami a gyerekek körében hatalmas „ünnepnek” számít. Mondtam Veronikának, hogy ilyenkor ajándékot kell vinni a szülinaposnak, ezért együtt elmentünk Tatabányára és szépen bevásároltunk. Előtte kicsit utánakérdeztem azért a Bogi anyukájánál, hogy mégis minek örülnek a kislány. Adott egy pár jó ötlete, úgyhogy Veronikát próbáltam úgy orientálni, hogy valami olyasmit válasszon a Boginak, aminek a kislány valóban örülni fog.

Bementünk egy könyvesboltba, megvettük az Aranyhaja c. meséskönyvet, közben meg kitaláltam, hogy vigyünk egy héliumos lufit is, mert az a gyerekek körében biztos, hogy nagy népszerűségnek fog örvendeni. Mondanom sem kell, hogy a buliban aztán a lufi olyan nagy sikert aratott, hogy tulajdonképpen azért ment folyamatosan a harc.

Veronika egyébként nagyon jól érezte magát, és azóta természetesen ő is tervezi a saját szülinapi buliját, amit egyébként már én is nagyon várok. Tele vagyok ötletekkel, hogy hogyan lehetne egy ilyen szülinapi zsúrt emlékezetessé tenni. Tehát, amint kész a ház, azt hiszem a házavatót 5 éves gyerekek körében, gyerekpezsgőt locsolva fogjuk megtartani. :D

Borcsika oviba megy

Mivel Borcsika februárban betöltötte a három évet, ezért úgy döntöttünk, hogy januártól, ha minden jól megy, megkezdheti az ovit. Bevallom őszintén ez az egész elengedés nekem fájdalmasabb volt, mint a gyereknek.  Persze az eszem tudta, hogy ez így a legjobb döntés, mert pl. kapok egy hónapot, ami a kisbaba érkezése előtt pont jól jön. És már azt is láttam, hogy Borcsi unatkozik itthon, szóval éreztem, hogy itt van ennek az ideje, de mégis az emocionális énem meg olyan gondoltatokkal nyomasztott, hogy Borcsika még olyan pici és nem lesz-e neki nagy törés, hogy 3 éves kora előtt bekerül közösségbe. Hogy fog ott boldogulni? Hogy fogja kibírni nélkülem? 

Őszintén? 

A lehető legtermészetesebben.

Amíg én zokogva zártam be az ovi ajtaját, a "kisbabám" a legnagyobb lelkesedéssel rohant be a csoportszobába...hátra sem nézve hagyott ott engem.

És azóta is elsőként öltözik át és siet az ovikába. Persze így nekem is könnyebb már, nehogy azt higgyétek, hogy azóta is mindennap sírva hagyom ott az ovit...de az első pár nap, az nehéz volt...

... és mi lesz ha majd férjhez mennek?!.... ebbe bele sem szabad gondolnom... :)

Karácsony