Mihail Urbanovics

Szerintem minden, a 80-as években felnőtt, gyereknek ismerősen cseng a Vidám mesék című könyvecske, amit nem kis túlzás, az orosz irodalom remekműveként említeni. Tényleg ez a könyv az, ami minden gyerek érdeklődését felkelti, egy Bogyó és Babócával össze nem hasonlítható, attól fényévekkel tartalmasabb kis mesekönyv. A történetek rövidek és tanulságosak. A rajzok szépek és kedvesek. Az én gyerekeim legalább annyira rajonganak ezekért  a mesékért, mint mi a tesóimmal 30 évvel ezelőtt.

Van benne egy történet, ami arról szól, hogy a nyuszi talál egy almát a vadalmafa tetején, de nem éri el, ezért megkéri a varjút, hogy szakítsa le neki, majd amikor az alma leesik, pont a sündisznócska hátára esik, aki azonnal elszalad vele. A három kis állat nem tud megegyezni, hogy ki érdemli az almát. Aztán a bölcs öreg medvét, Mihail Ivanovicsot kérdezik meg, aki végül úgy tesz igazságot, hogy az almát egyforma darabokra osztja. Így mindenki kap belőle. Ezt a mesét mi általában el szoktuk játszani a gyerekekkel. A felosztás pedig a következő:

Veronika a nyuszi, Borcsika a süni, Anya a varjú, Apa pedig a medve.

Amikor este próbáljuk a gyerekeket ágyba fektetni, ők természetesen mindig kitalálnak valamit, amivel még húzhatják az időt és ilyenkor szokták előkapni a „még nem is játszottunk ma meséset” című kártyát a zsebükből.

Egyik este is ez volt a felállás, kérdezem tőlük, melyik mesét játszuk el akkor?

Veronika:  - Hát a Mihail Urbanovicsosat.

Mondom:- Melyiket???

Veronika: - Amiben Apa a medve.

Akkor esett le nekem, hogy a Michael Ivanovics nevet lecserélte Michael Urbanovicsra.

Így lett végül Apából is vér szerinti Urbanovics. :)