Veronikám!
Ez alatt a 4 év alatt, mennyi mindenen vagyunk
túl. Ha azt nézem, hogy még Hajdúszoboszlón kezdtem el veled járni a terhes
gondozásra, aztán Debrecenbe jöttél velem dolgozni, majd Orosházán házat
újítottál, wc-t csempéztél velem, és ezt még mind a pocakomban. Aztán 8 nap
késéssel megszülettél. Olyan hasfájós voltál, hogy nem akartál enni és azt
hittem ez az időszak sosem ér véget. (De véget ért! És az evéssel is sincs gond
azóta, sőőőt…) Aztán megérkezett a kistesód, és mi Apával azon töprengtünk,
hogy milyen furcsa lesz, hogy nem csak te vagy az egyetlen. De nem volt furcsa,
olyan természetesen vetted az újdonsült kistesót, szeretgetted, simogattad, ahogy
az egy nagytesóhoz illik.
Utána jöttél velünk a pöttyös házikóba, ahol végre a kertbe
tudtunk játszani és ahol folyamatos strand volt nyáron. És most…4 évesen itt
vagy Szomoron, reményem szerinte a végleges helyünkön.
Ne haragudj, hogy Anya és Apa ilyen összevissza életet
biztosított eddig neked, ígérjük, hogy most már megnyugszunk és nem kell új
helyzetekhez igazodnod. Köszönjük, hogy ilyen simulékonyan vetted az
akadályokat, köszönjük, hogy ilyen jószívű, vidám és értelmes kislányunk vagy.
Még a hisztiből picit lejjebb vehetsz és akkor nagyon jóban leszünk. Szeretünk
nagyon! Anya és Apa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése