Nagyon vártam már, hogy végre én is megtapasztalhassam
milyen Anyák napi műsoron részt venni, a másik oldalról. Veronika persze
folyton elárult titkokat az ovis előadással kapcsolatosan, ezért kb. sejtettem,
hogy mire számíthatok.
Van nekünk egy kis esti rituálénk, alvás előtt, először
fogmosás, aztán mindenki választ még egy mesét, azt elolvassuk, utána esti ima,
aztán „jó éjt puszi” és lámpaoltás. Ilyenkor még néha bebújok melléjük az ágyba
és megfogom a kezüket, amíg el nem alszanak. Egyik este, amikor lekapcsoltam a lámpát
és bekucorogtam Veronika mellé, elkezdett valamit a fülembe suttogni:
„Anyukám, anyukám találd ki,
hogy az én kincsem ugyan ki..” (csendben hallgattam, hogy mi
lesz a vers csattanója…)
„Ki más is lehetne, ha nem te, (itt már sírtam)
Ültess hát gyorsan az öledbe.”
Egy rövid kis versike, amit a mi kis hétköznapi
forgatagunkba egyszer csak csendesen elsuttog nekem az éjszakában, na ez mindent
vitt. Nagyon boldog anyák napja volt ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése