A Mikulás is jár templomba

Egyszer elmentünk Zsámbékra templomba. Annyira esett az eső, hogy az egész misén rajtunk kívül, összesen ketten voltak. Egy idősebb néni és egy bácsi. A bácsinak hosszú ősz szakálla volt. Amikor véget ért a mise, a bácsi végtelen szeretettel , kedves búgó hangon, megszólította a gyerekeket.

„- Ha mindig ilyen jól fogtok viselkedni, Mikuláskor meglátogatlak titeket.”

A gyerekek tátott szájjal ámultak, hogy a Télapó ott volt a templomban. 

Nem mondom, egy kissé engem is meglepett. ;)

Bodza

A szomszédban van egy fehér pumi kutya, Bodza a neve. Nagyon játékos és odavan a gyerekeimért. Mindig, amikor meghallja, hogy kint vagyunk az udvaron, szalad a kerítéshez és ugrándozva üdvözli őket.  A gyerekek meg örülnek, hogy kicsit meggyömöszölhetik. Olyan nagy barátság alakult ki köztük, hogy, amikor megyünk az úton, Bodza akkor is mindig odafut a kerítéshez, hogy „köszönjön” nekünk. Én nem vagyok egy nagy kutyabolond, de Bodzát én is elfogadnám. :)

Homokozó

Készen van a telken az első építmény, a homokozó.
Így élvezik a szomori nudisták. :D

Strandos egyenruha

Vettem a gyerekeknek egy fürdőrucit, amiben folyton ikreknek nézik őket. Most komolyan ennyire hasonlítanának, csak nekünk nem tűnik fel?! Nem is arra gondolok, hogy Veronika mondjuk egy fejjel magasabb, mint Borcsi, de a szemük, meg fejformájuk az teljesen más.
Na mindegy is, a lényeg, hogy a cukiságmérő kiakad, ha ez a két kis pingvin így megjelenik valahol. 

Ovi és más őrültségek

Amikor oviba kezdett járni Veronika, volt bennem egy kis félsz, hogy az eddigi kis buborékból, ami otthon körülveszi, majd kiszakad és elérik azok a dolgok, amikről eddig fogalma sem volt. Pl. ilyen mumus nekem a csúnya beszéd. Ezt már korábban írtam, de aki ismer tudja, hogy nem beszélek csúnyán. Az nem fér bele az imagembe. :D Értsétek jól, soha nem mondtam  ki a hülyétöl és sz@rtól csúnyább szavakat és élek. Tehát így is lehet élni. :D  Nekem a Nagyim azt mondta, hogy csak azokat a szavakat használhatom, amiket a szüleim. És ez szerintem ma is megállja a helyét. Persze vannak akik szerint a gyerek, majd úgyis felszedi az utcán a rosszat, de szerintem ez az elmélet nem állja meg a helyét. (itt van ellenpéldának a 7 tesóm meg én)

Na de akkor visszakanyarodnék az én kis csemetémhez, aki mikor hazajön az oviból, egyik nap bőszen énekli a „pálinka dalalt” – „Pálinka szerelmem légy az enyém.”

Másnap:  - „Mert a nézését, meg a járását…” (bocsánat, de én annyira utááálom ezt a számot)

És harmadik nap azt a kérdést teszi fel nekem, hogy:  

Anya, neked T A N G A  B U G Y I D van??!!

ÖÖöö…mondom biztos rosszul értettem (meg amúgy nincs is nekem), de aztán mikor a cici tartót is elkezdte otthon kiabálni, majd felváltva ”tanga bugyi-cicitartó” kombinációtól zengett a ház, akkor csak álltam és nem tudtam, hogy mit reagáljak. Ez ilyen hamar eljött??? Én még nem vagyok erre felkészülve.

És mivel Borcsika jó közönségnek bizonyult – nevetett, mint egy kis maki- Veronika már odáig merészkedett, hogy a telefonommal felvételt készített saját magáról, miközben ezeket mondogatja , majd lejátszotta és ezen nevetett. (Igen, tudja kezelni a mobilomat.)

Aztán éreztem, hogy ennek itt már aztán gátat kell szabnom, mert ha így folytatjuk, akkor Borcsika úgy megy majd az oviba, hogy „szevasztok, tanga bugyi van rajtam”.

Le kellett ülnöm Veronikával tisztázni a dolgokat. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy Benedek – az a kisfiú, aki napi szinten önti az „okosságot” az én kiscsoportosom agyába- sok butaságot beszél, de ezekkel ne foglalkozzon. Nálunk ami még bejön így a rossz definiálásnak tekintetében, ha azt mondom, hogy az angyalok ilyet nem csinálnak, csak az ördögök. (Van egy mondókás könyvünk, amiben le van rajzolva egy angyalka és egy ördög. Veronika természetesen rögtön lestoppolta, hogy ő az angyal és Apa az ördög- talán mert egy göndör hajú kisfiúnak rajzolták az ördögöt.) Szóval ha valami olyat tesz, ami nem jó, akkor mindig mondom neki, hogy most ő az ördög. Akkor azonnal ellenkezik, hogy ő angyal akar lenni.

Nem mondom, hogy elsőre sikerült elhagynia ezeket a dolgokat - mert ezt követően mindig azzal jött, hogy „Anya, ugye az angyalok nem mondják, hogy tanga bugyi, csak az ördögök mondják, hogy tanga bugyi?!” - , de szerencsére mára már elfelejtődtek ezek a frázisok, viszont a telefonom memóriája pár videóban azóta is őrzi ezen „kedves” emlékeket.

Gyereknap

A gyereknap nekem kis kori élményeim alapján annyit jelent, azon túl, hogy valami tornabemutatón kell részt venni az iskolában, hogy Apáék elvisznek minket Hollóházára az unokatesómék cukrászdájába és MAGNUM jégkrémet kapunk. Kicsit furcsa is, hogy most már változott a szerepem, már nem én kapok Magnumot, hanem én fizetem….na de mindegy is ez.

Itt Szomoron a gyereknap felér egy falunappal. Azt leszámítva, hogy nem hívják el Győzikét énekelni, de van itt minden, mint a búcsúban. Ugráló vár, vetélkedők, állatszépségverseny, haj- és arcfestés, palacsintasütés, táncbemutató és este pedig a jól megérdemelt tini disco. Mi azt hiszem, azt a részét a dolognak, ami a 4 éves korosztály számára érdekes lehetett, abszolút kimaxoltuk. A gyerekek minden megoldott feladat után kaptak valami édességet. A végén már azt éreztem, hogy a toxikológián fogunk kikötni velük, mert akkora mennyiségű Smartiest vs. Snickerst ettek meg, ami már mérgezéshez vezet. Ezt leszámítva egyébként remek volt a nap, kellőképpen lefáradtak a gyerekeinek és hát valljuk be számunkra ez volt a fő cél. :) 

Veronika 4

Veronikám!

Ez alatt a 4 év alatt, mennyi mindenen vagyunk túl. Ha azt nézem, hogy még Hajdúszoboszlón kezdtem el veled járni a terhes gondozásra, aztán Debrecenbe jöttél velem dolgozni, majd Orosházán házat újítottál, wc-t csempéztél velem, és ezt még mind a pocakomban. Aztán 8 nap késéssel megszülettél. Olyan hasfájós voltál, hogy nem akartál enni és azt hittem ez az időszak sosem ér véget. (De véget ért! És az evéssel is sincs gond azóta, sőőőt…) Aztán megérkezett a kistesód, és mi Apával azon töprengtünk, hogy milyen furcsa lesz, hogy nem csak te vagy az egyetlen. De nem volt furcsa, olyan természetesen vetted az újdonsült kistesót, szeretgetted, simogattad, ahogy az egy nagytesóhoz illik.

Utána jöttél velünk a pöttyös házikóba, ahol végre a kertbe tudtunk játszani és ahol folyamatos strand volt nyáron. És most…4 évesen itt vagy Szomoron, reményem szerinte a végleges helyünkön.

Ne haragudj, hogy Anya és Apa ilyen összevissza életet biztosított eddig neked, ígérjük, hogy most már megnyugszunk és nem kell új helyzetekhez igazodnod. Köszönjük, hogy ilyen simulékonyan vetted az akadályokat, köszönjük, hogy ilyen jószívű, vidám és értelmes kislányunk vagy. Még a hisztiből picit lejjebb vehetsz és akkor nagyon jóban leszünk. Szeretünk nagyon! Anya és Apa 

Anyák napi meglepi

Nagyon vártam már, hogy végre én is megtapasztalhassam milyen Anyák napi műsoron részt venni, a másik oldalról. Veronika persze folyton elárult titkokat az ovis előadással kapcsolatosan, ezért kb. sejtettem, hogy mire számíthatok.

Van nekünk egy kis esti rituálénk, alvás előtt, először fogmosás, aztán mindenki választ még egy mesét, azt elolvassuk, utána esti ima, aztán „jó éjt puszi” és lámpaoltás. Ilyenkor még néha bebújok melléjük az ágyba és megfogom a kezüket, amíg el nem alszanak. Egyik este, amikor lekapcsoltam a lámpát és bekucorogtam Veronika mellé, elkezdett valamit a fülembe suttogni:

„Anyukám, anyukám találd ki,

hogy az én kincsem ugyan ki..” (csendben hallgattam, hogy mi lesz a vers csattanója…)

„Ki más is lehetne, ha nem te, (itt már sírtam)

Ültess hát gyorsan az öledbe.”

Egy rövid kis versike, amit a mi kis hétköznapi forgatagunkba egyszer csak csendesen elsuttog nekem az éjszakában, na ez mindent vitt. Nagyon boldog anyák napja volt ez.