2016. december 11., vasárnap
Anya szülinap
Amikor Veronika meglátta leírva, hogy hány éves vagyok, azt mondta: "Anya, te szívecske éves vagy!" ( Neki a 3 a szívecskére hasonlít). :)
A szülinapom, nagyon szuperül telt.
Attila reggel kitalálta, hogy menjünk el Esztergomba, mert az nincs messze innen. Benne voltam az ötletben, habár már jártam ott korábban, szinte semmire sem emlékeztem a városból.
Nem tudom, hogy volt-e már korábban ilyen, de most december 10-én, olyan jó idő volt itthon, mintha tavasz lenne. (Szerintem ezt kaptam a Jóistentől szülinapi ajándékként. :) )
A gyerekeknek betettük a biciklit, meg a "bobo"-t (kismotor Borcsika nyelven) és a Duna parton sétálgattunk a naplementében. Tudom, ez már kicsit ilyen giccsbe hajló történet, de annyira szép volt.
Felsétáltunk a bazilikához, bent meggyújtottunk a Jézuska előtt 3 "szülinapi" gyertyát.
Végül beültünk egy étterembe, ahol a gyerekek olyan fegyelmezetten és kedvesen viselkedtek, mintha mindig ilyen helyekre járnánk. Érezték, hogy ez most nem mindennapi pillanat.
Az étterem már karácsonyi díszben pompázott, amikor beléptünk Veronika rögtön így kezdte: "óóó...de szééép!"
Sikerült őket nagyon lefárasztani, olyannyira, hogy az otthon várakozó Oreo-tortát csak másnap tudtuk megkezdeni, mert kis csapatunk fele estére teljesen kidőlt.
Szeretek "szívecske éves" lenni... :)
A szülinapom, nagyon szuperül telt.
Attila reggel kitalálta, hogy menjünk el Esztergomba, mert az nincs messze innen. Benne voltam az ötletben, habár már jártam ott korábban, szinte semmire sem emlékeztem a városból.
Nem tudom, hogy volt-e már korábban ilyen, de most december 10-én, olyan jó idő volt itthon, mintha tavasz lenne. (Szerintem ezt kaptam a Jóistentől szülinapi ajándékként. :) )
A gyerekeknek betettük a biciklit, meg a "bobo"-t (kismotor Borcsika nyelven) és a Duna parton sétálgattunk a naplementében. Tudom, ez már kicsit ilyen giccsbe hajló történet, de annyira szép volt.
Felsétáltunk a bazilikához, bent meggyújtottunk a Jézuska előtt 3 "szülinapi" gyertyát.
Végül beültünk egy étterembe, ahol a gyerekek olyan fegyelmezetten és kedvesen viselkedtek, mintha mindig ilyen helyekre járnánk. Érezték, hogy ez most nem mindennapi pillanat.
Az étterem már karácsonyi díszben pompázott, amikor beléptünk Veronika rögtön így kezdte: "óóó...de szééép!"
Sikerült őket nagyon lefárasztani, olyannyira, hogy az otthon várakozó Oreo-tortát csak másnap tudtuk megkezdeni, mert kis csapatunk fele estére teljesen kidőlt.
Szeretek "szívecske éves" lenni... :)
Mikulás
December 5-én szépen megmostuk a kiscsizmákat és kitettük az ablakba.
Másnap reggel pedig csillogó szemmel ébredtek a manókák. (Na jó,inkább volt az csipás és fáradt, mint csillogó) :)
Miután sikerült felbontaniuk a csomagban lapuló összes édességet, indultunk is az oviba. Cipő felhúzás közben Veronika észrevette, hogy Anya is kapott csomagot, de Apa cipője üres. (Persze csak azért, mert - Apa is kapott csomagot, de - ő addigra már a dolgozóban volt, ahova el is vitte magával a saját kis "adagját".)
Veronika kétségbeesetten kiáltott fel: - Jaj, Apa nem kapott, biztos nem mosta meg a csizmáját. Nem baj, majd én megmosom neki a rózsaszín szivaccsal és kiteszem az ablakba. És majd holnap kap!
Alig tudtam lebeszélni erről a jótékonysági akcióról, mert sietnünk kellett az oviba, ugyanis oda is jött a Mikulás.
Sajnos az ovis Mikulás party az zártkörű volt, így nem lehettünk ott, de utólag kikérdeztem Veronikát, hogy mi is történt.
Veronika története alapján: - Jött a Hóember, elveszítette a kalapját, a Mikulás megtalálta és hozott neki ajándékot. Ez kissé zavaros volt számomra, ezért a teljes sztori megértése érdekében megkérdeztem az óvónőket is.
Óvónők verziója: - Egy színjátszó csoport érkezett hozzájuk, akik az előadásba szőtték bele, hogy megérkezik a Mikulás. Így máris világossá vált számomra, hogy mit keresett az oviban egy hóember. :)
Másnap persze megint várta a kis ovis, hogy jönni fog a Mikulás, de kénytelen voltam felvilágosítani, hogy a Mikulás az nem mindennapos dolog és hogy majd legközelebb a Jézuska fog érkezni.
Veronika: - A Jézuska? De ő nem a "kiságyban" van?
Másnap reggel pedig csillogó szemmel ébredtek a manókák. (Na jó,inkább volt az csipás és fáradt, mint csillogó) :)
Miután sikerült felbontaniuk a csomagban lapuló összes édességet, indultunk is az oviba. Cipő felhúzás közben Veronika észrevette, hogy Anya is kapott csomagot, de Apa cipője üres. (Persze csak azért, mert - Apa is kapott csomagot, de - ő addigra már a dolgozóban volt, ahova el is vitte magával a saját kis "adagját".)
Veronika kétségbeesetten kiáltott fel: - Jaj, Apa nem kapott, biztos nem mosta meg a csizmáját. Nem baj, majd én megmosom neki a rózsaszín szivaccsal és kiteszem az ablakba. És majd holnap kap!
Alig tudtam lebeszélni erről a jótékonysági akcióról, mert sietnünk kellett az oviba, ugyanis oda is jött a Mikulás.
Sajnos az ovis Mikulás party az zártkörű volt, így nem lehettünk ott, de utólag kikérdeztem Veronikát, hogy mi is történt.
Veronika története alapján: - Jött a Hóember, elveszítette a kalapját, a Mikulás megtalálta és hozott neki ajándékot. Ez kissé zavaros volt számomra, ezért a teljes sztori megértése érdekében megkérdeztem az óvónőket is.
Óvónők verziója: - Egy színjátszó csoport érkezett hozzájuk, akik az előadásba szőtték bele, hogy megérkezik a Mikulás. Így máris világossá vált számomra, hogy mit keresett az oviban egy hóember. :)
Másnap persze megint várta a kis ovis, hogy jönni fog a Mikulás, de kénytelen voltam felvilágosítani, hogy a Mikulás az nem mindennapos dolog és hogy majd legközelebb a Jézuska fog érkezni.
Veronika: - A Jézuska? De ő nem a "kiságyban" van?
Mézeskalács
Elkezdődött az év egyik leghangulatosabb időszaka, az advent.
Én ilyenkor mindig késztetést érzek arra, hogy minél hamarabb belevessem magam a karácsonyi hangulatba. Első lépésben nekilátok a mézeskalácssütésnek.És mivel van nekem két szuper segédkuktám, így már alig vártam, hogy elkezdjük a sütést.A koncepció az volt, hogy én nyújtom és szaggatom a tésztás, kedves segédeim, pedig az előző nap apával megvásároltatott HERCEGNŐ cukorkákkal díszítik a mézeskalács csillagokat.
A kedvemet még az sem szegi, hogy egy idő után már mindenhol szívecske, cukor, liszt van, a konyha egy káosz és tudom, az elkövetkező két órában takarítani fogom eme örömteli pillanat maradványait.
Mert ahogy a kis tömzsi ujjakat figyelem, amint próbálnak szebbnél-szebb mézeskalácsot készíteni, mindenért kárpótol...
Én ilyenkor mindig késztetést érzek arra, hogy minél hamarabb belevessem magam a karácsonyi hangulatba. Első lépésben nekilátok a mézeskalácssütésnek.És mivel van nekem két szuper segédkuktám, így már alig vártam, hogy elkezdjük a sütést.A koncepció az volt, hogy én nyújtom és szaggatom a tésztás, kedves segédeim, pedig az előző nap apával megvásároltatott HERCEGNŐ cukorkákkal díszítik a mézeskalács csillagokat.
A kedvemet még az sem szegi, hogy egy idő után már mindenhol szívecske, cukor, liszt van, a konyha egy káosz és tudom, az elkövetkező két órában takarítani fogom eme örömteli pillanat maradványait.
Mert ahogy a kis tömzsi ujjakat figyelem, amint próbálnak szebbnél-szebb mézeskalácsot készíteni, mindenért kárpótol...
Ez mi 'IA' ?!
Borcsika elérte az "Ez mi?" korszakot,ami annyit jelent, hogy mindenre rámutat és kérdez. Mivel neki a legnagyobb társa mindenben Veronika, ezért folyton őt bombázza kérdéseivel. Veronika nevét még nem tudja kimondani, csak úgy hívja, hogy "IA".
Így alakult ki a következő mondat: - "Ez mi IA?"
Ezt napjában megközelítőleg 150-szer hallom, ami néha már kicsit sok, de azért rettentően édes! :)
Így alakult ki a következő mondat: - "Ez mi IA?"
Ezt napjában megközelítőleg 150-szer hallom, ami néha már kicsit sok, de azért rettentően édes! :)
Játszóház
Apa volt olyan aranyos és megengedte, hogy elmenjek egyedül karácsonyi bevásároló körútra.
Addig ő a gyerekekkel játszóházban múlatta az időt. Veronika azóta is engem folyton vásárolni akar küldeni, hogy Apával mehessenek a "labdákba!"
Addig ő a gyerekekkel játszóházban múlatta az időt. Veronika azóta is engem folyton vásárolni akar küldeni, hogy Apával mehessenek a "labdákba!"
Szomori Betlehem
A falu "főterén" felállították a Betlehemet. Mi meg elmentünk megnézni a gyerekekkel. Amint ott magyaráztam, hogy az a Kisjézus a jászolban, láttam, hogy Veronikában sikerült óriási képzavart okoznom, mert hát eddig a Jézusról két dolgot tudott:1. a kereszten van 2. a templomban lakik.
Akkor most meg, hogy lehet, hogy ilyen kicsi és miért van ott a "kiságyban"? - fogalmazódott meg -hozzáteszem jogosan - a gyerek fejében a kérdés.
Ezek után próbáltam inkább az állatkákra terelni a figyelmét.
Azokkal kapcsolatosan legalább nem érkeztek kínos kérdések. :)
Akkor most meg, hogy lehet, hogy ilyen kicsi és miért van ott a "kiságyban"? - fogalmazódott meg -hozzáteszem jogosan - a gyerek fejében a kérdés.
Ezek után próbáltam inkább az állatkákra terelni a figyelmét.
Azokkal kapcsolatosan legalább nem érkeztek kínos kérdések. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)