-Görögkatolikus- mondta. Én pedig örömmel nyugtáztam magamban, hogy akkor az első akadályon átment. :)
(Nekem ez fontos volt, mert ha már valaki ugyanazon értékrend szerint szocializálódik vagy gondolkodik, akkor véleményem szerint, később kevesebb konfliktussal kell "megküzdeniük" a házasság folyamán.)
Szóval így nem is volt kérdéses, hogy a gyerekeket megkereszteljük, illetve, hogy milyen vallásúnak kereszteljük. Én nagyon örülök, hogy mi is bekerültünk ebbe a kis magyarországi görögkatolikus családba. Mert tényleg, ott mindenki ismer mindenkit. Emlékszem, hogy amikor a sényői pappal beszélgettünk, kiderült, hogy füzéri osztálytársai voltak Pannonhalmán. :) Kicsi a világ, de főleg a Magyar Katolikus Egyház! :)
Mivel Orosházán nincs görög templom, ezért a makói paróchust kellett megkérnünk, hogy keresztelje meg Borbálánkat. De ez a nyári időpont nem volt szerencsés választás, mert a pap pont gyerekekkel táborozott. Így maradt Misi atya, aki bár római pap, megkeresztelheti és bérmálhatja görögkatolikusnak a gyereket.
A keresztelő nagyon szép volt. Én még sírtam is. Csak arra nem voltam felkészülve, hogy majd a pap a bérmanevet is megkérdezi. Az én bérmanevem: Johanna. Veronikától nem kért a pap második nevet. (Bár Szent Veronika létezik, tehát megvan az ő védőszentje is). És gondoltam, Borcsinak is Szent Borbála elég lesz, de mivel mondani kellett másikat is, ezért két másodperc alatt három lehetőség jutott eszembe: Szent Rita, Szent Filoména és Szűz Mária. Végül a Mária mellett döntöttünk. Mert Ati egyik nagymamáját is így hívták és hát az sosem árt, ha valaki védőszentje Isten Édesanyja. :) Szóval így lett a mi kislányunk: Timák Borbála Mária. :)
A keresztszülők Ritácska és Ádámka lettek. :) Csak, hogy mindkét család érdekelt legyen abban, hogy Borcsi jó keresztény legyen. :)
Eddig egy angyalka. Remélem később sem rontjuk el. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése