A múlt hétvégén sör-virsli fesztivált rendeztek Gyopároson. Mi voltunk olyan bátrak, hogy gyerekekkel elmentünk az esti Tankcsapda koncertre. Maga a "buli" nem volt rossz. Gyopároson, a fürdő mögötti placcon került megrendezésre a rendezvény. Nem mi voltunk az egyetlen elvetemült család, aki babakocsival ment fesztiválozni. Sok családossal találkoztunk, de voltak direkt gyerekeknek szánt programok is, mint pl. ugrálóvár, "búcsúfia" stb. :) A koncertről csak annyit mondanék, hogy...hát én régebben szerettem a Tankcsapdát, de mióta az egyetemen voltam egy koncertjükön, azóta megváltozott a véleményem. A baj persze valószínűleg bennem van, de én nem bírom elviselni a csúnya beszédet. Így nőttem fel, otthon soha nem hallottam ilyet és kifejezetten irritál ha valaki így nyilvánul meg. A Tankacsapdával is az a bajom, hogy amikor felkonferál egy számot a Lukács Laci, annak semmi értelme nincs, csak egy káromkodás maszlag az egész, amivel a tömeget próbálják lázba hozni. Hát nálam pont az ellenkezőjét éri el. Meghallgattunk pár számot, de nem maradtunk a "buli" végéig...mert féltem, hogy Veronika elraktároz ezekből az újonnan tanult kifejezésekből valamit. Szerencsére persze nem. :) Na mindegy, a lényeg, hogy elmondhatjuk: a nyáron fesztiváloztunk is. :)
Én alapvetően sokkal jobban szeretem a meleget, mint a hideget. De mióta vannak a gyerekek, és a szomszédos falvakban naponta dőlnek meg a melegrekordok, alig várjuk, hogy délután Ati hazajöjjön és irány a strand.(Másképp elviselhetetlen a hőség)
Veronikának már muszáj volt vennünk egy strandcipőt, olyat, amilyet a tengerparton adnak a gyerekekre, mert kezdett elkopni a bőr a talpán, annyit ugrál a medencében. Most már Borcsit is simán betesszük pancsolni, és olyan természetesen mozog a vízben, mint egy kis béka. :) Végül is 6 hónappal ezelőtt még ez volt neki a természetes. :)
Borcsi lassan féléves, amikor már el lehet kezdeni új ízek és ételek bevezetését a táplálásába. Persze van, aki korábban kezdi, Veronikánál én is a 4. hónap végén próbálkoztam, de szinte feleslegesen, mert 6 hónapos koráig, minden ételt csak kilökött a szájából. Mikor Borkánál szépen beindult az anyatej, elhatároztam, hogy féléves korig nem fogom semmi mással etetni, csak tejjel. És hát ahogy most ránézek a Cseppemre, nem úgy néz ki, mint aki eddig ételben hiányt szenvedett volna.:) Szóval indítsunk baracklével, mert az milyen finom, biztos ízleni fog neki. Mit is mondhatnék...beszéljen helyettem inkább ez a videó, amin megörökítettük az első "falatokat". :)
Amikor Atit megismertem első kérdésem az volt, hogy:- milyen vallású vagy? -Görögkatolikus- mondta. Én pedig örömmel nyugtáztam magamban, hogy akkor az első akadályon átment. :) (Nekem ez fontos volt, mert ha már valaki ugyanazon értékrend szerint szocializálódik vagy gondolkodik, akkor véleményem szerint, később kevesebb konfliktussal kell "megküzdeniük" a házasság folyamán.) Szóval így nem is volt kérdéses, hogy a gyerekeket megkereszteljük, illetve, hogy milyen vallásúnak kereszteljük. Én nagyon örülök, hogy mi is bekerültünk ebbe a kis magyarországi görögkatolikus családba. Mert tényleg, ott mindenki ismer mindenkit. Emlékszem, hogy amikor a sényői pappal beszélgettünk, kiderült, hogy füzéri osztálytársai voltak Pannonhalmán. :) Kicsi a világ, de főleg a Magyar Katolikus Egyház! :) Mivel Orosházán nincs görög templom, ezért a makói paróchust kellett megkérnünk, hogy keresztelje meg Borbálánkat. De ez a nyári időpont nem volt szerencsés választás, mert a pap pont gyerekekkel táborozott. Így maradt Misi atya, aki bár római pap, megkeresztelheti és bérmálhatja görögkatolikusnak a gyereket. A keresztelő nagyon szép volt. Én még sírtam is. Csak arra nem voltam felkészülve, hogy majd a pap a bérmanevet is megkérdezi. Az én bérmanevem: Johanna. Veronikától nem kért a pap második nevet. (Bár Szent Veronika létezik, tehát megvan az ő védőszentje is). És gondoltam, Borcsinak is Szent Borbála elég lesz, de mivel mondani kellett másikat is, ezért két másodperc alatt három lehetőség jutott eszembe: Szent Rita, Szent Filoména és Szűz Mária. Végül a Mária mellett döntöttünk. Mert Ati egyik nagymamáját is így hívták és hát az sosem árt, ha valaki védőszentje Isten Édesanyja. :) Szóval így lett a mi kislányunk: Timák Borbála Mária. :) A keresztszülők Ritácska és Ádámka lettek. :) Csak, hogy mindkét család érdekelt legyen abban, hogy Borcsi jó keresztény legyen. :) Eddig egy angyalka. Remélem később sem rontjuk el. :)
...3 évvel ezelőtt, a füzéri templomban, Isten szent színe előtt, feleség lettem. Amikor ott térdeletem az oltár előtt, kértem a Jóistent, hogy jó feleség legyek. Olyan, aki nem hagyja el magát, segíti, tiszteli és szereti a férjét élete végéig. Ennek okán kitaláltam, hogy "hú de csodás reggelit" fogok készíteni a férjemnek az évfordulónk alkalmából. Persze Anya tervez, gyerek ...közbeszól. Borcsika azt találta ki éjszaka, hogy nem akar aludni- persze mert pont bent is volt vagy 30 fok- így reggel egyszerűen nem bírtam kikászálódni az ágyból. Na nem baj, gondoltam, majd ha hazajön szép rendet rakok és kicsit kicsinosítom magamat, hogy ne a szokásos lebüfizett, lógó pólóban találjon. De mivel Atinak is eszében volt, hogy ma ünnep van, hamarabb jött haza és addigra persze nem voltam kész semmivel. Ugyanazt a szakadt asszonykát kapta, mint az év többi napján. :( Délután kimentünk a játszótérre, de mondtam, hogy én Borcsival hamarabb hazamegyek, mert van egy kis dolgom. Gondoltam, majd gyorsan valami édességgel elkápráztatom. De ez sem jött össze, mert Veronika elesett a játszótéren és haza akart jönni. Tehát utánunk kb. 10 percre már ők is otthon voltak. Aztán este kifejtettem Atinak, hogy milyen terveim voltak és hogy nem csalódott-e, hogy én semmivel nem készültem. Erre azt mondta: - Három év alatt két kisbabával ajándékoztál meg. Ettől jobb nem kell! :) Hm...(könnyező fej) ... jó férjet választottam. :)
Kicsit el vagyok maradva a szokásos beszámolóktól. Talán kb. két hete voltunk Szarvason meglátogatni Ágit, Tomit és az azóta megszületett pici Panka babát. Ottani szokásos programunk, hogy mivel nagyon közel laknak a Köröshöz, lesétálunk oda a gyerekekkel. Mivel kánikula volt, rengetegen fürödtek a szabad strandon. És hát persze az én vízimádó gyerekem nem bírta megállni, hogy ne pancsolhasson egyet, szóval ruhát le, be a vízbe. Nem érdekelte, hogy ez nem egy medence vagy hogy tiszta dagonya az egész - kifejezetten élvezte, hogy piszkos lehet végre szabadon. :) Borka viszont nem viselte jól a látogatót. Ati elkövette azt a nagy hibát, hogy mikor megérkeztünk rögtön odaadta szegénykét Áginak, ami Borcsinak annyira nem tetszett, hogy őrült sírásban tört ki. Én próbáltam minél gyorsabban megvigasztalni, de valahogy most nem sikerült és ahogy én is egyre idegesebb lettem - mert ne már, hogy a mi gyerekünk rontja el a bulit- Borka is egyre feszültebben sírt. Az idegbajomat az sem csillapította igazán, hogy Ati hasznosabbnál hasznosabb kérdésekkel bombázott a legnagyobb krízis közepén. Példának okáért. -De miért sír?- De szokott ilyet máskor is csinálni? - De evett ma rendesen? - Kakilt amúgy? Ilyenkor persze eldurran az agyam, szikrát szór a szemem. MEGIJEDT. NE KÉRDEZZ HÜLYESÉGEKET! Aztán persze szégyellem magam, hogy így reagálok. De akkor ott elég nekem egy gyereket csillapítani. :) A vége az lett, hogy Borka lassan elaludt a sírástól kimerülve. Csend lett és tudtunk egy jót beszélgetni. Ági elmesélte a 23 órás vajjúdását és szülését. Tényleg, amikor ilyen történeteket hallok, tudom értékelni igazán, hogy lehet, hogy nekem mindkét babám egy hetet ráhúzott a pocakban, de egészségesen 5 óra lezajlása alatt megszülettek. Ilyenkor csak azt tudom megállapítani, amit mindennap érzek: Isten valamiért minket nagyon szeret.:)
Veronika sokszor úgy érzi, hogy konstatálnia kell Borka baba éppen mit csinál. Pl. "Nyit a Bojcsika" megjegyzéssel tudatja, hogy felébredt a tesó. :) Azt kifejezetten szereti, hogy ha Borcsit valamiért kicsit viccesen megdorgálom. Pl. ha azt mondom, hogy "már megint ide büfiztél?! vagy már megint lepisikélted az ágyat? " Ezeken mindig jót nevet. :) Ha viszont ő észleli ezt, akkor azonnal szalad, hogy Anya, Anya, Bojcsika pisil vagy legutóbb megállapította, hogy Borcsi joghurtot evett, mert a játszószőnyegen valami hasonlót (egy jó adag büfit) vélt felfedezni. :)
Emlékszem mikor Viktorka két éves lett, mondta Anya, hogy ez a gyerekek egyik legaranyosabb korszaka, mert ilyenkor kezdenek el beszélni és milyen aranyos, ahogy próbálják magukat kifejezni. És tényleg! Veronika is, minden napra tartogat valami újat. :) Ma mikor kimentünk a ház elé, ott állt egy bicikli, odamegy, megnézi és megállapítja: "Hú de jól néz ki":)))) Szavakat már nagyon régóta mond, mondatokat is már egy ideje szépen meg tud fogalmazni, de most kezdett el igazán ragozni. Ami persze nem mindig felel meg a magyar nyelv szabályainak, de már ott járunk, hogy szépen használja a tárgyas ragozást és a birtokos jelzőket. Pl. ha meglátja az autónkat a parkolóban, mindig megállapítja, hogy a "ott a miénk autó". Olykor persze becsúsznak kisebb hibák. Pl. Az "engem is" helyett azt használja, hogy "én is-t" És a "vissza Anyához" helyett mindig "vissza Anyába"-t mond, ami végül is szintén érthető, csak kissé mást jelenet. :) Az már kicsit rosszabbul hangzik, amikor "vissza Apába" akar menni. :) A másik, ami nagyon vicces tud lenni, hogy a "már nem" helyett a "soha többé nem"-et használja. Pl. Veronika felébred és ennyit hallok a szobából: "Anya, soha többé nem csucsukálok". Minden napra tartogat valami újdonságot. Tegnap például megállapította, hogy: "Apa nincs itthon, elment dolgozni." Aztán vette a saját kis rózsaszín laptopját és elkezdte nyomkondi, majd megszólalt: "A Baba is dolgozik". Hát mát itt járunk, komplett kis jelenetekkel halmoz el, én meg nem győzöm kapkodni a fejem, hogy már ezt is tudja??? :)
