Mi napközben ki szoktuk venni, mert olyankor, egy nagy takaróval letakarva a tetejét, jó kis bunkert lehet belőle építeni, amiben
Veronika nagyon szeret játszani.
Estére viszont mindig visszakerülnek a rácsok, mert akkor egyértelműen kimászna az ágyból és soha nem lenne alvás.
Tegnap este is minden ment a maga megszokott módján. Ati vitte aludni Veronikát. Szépen betakarta, odaadta a tejcsit neki, puszi és keresztke a homlokra és szépen elbúcsúzott: "Jó éjt baba, csucsukálj".
Mi közben Borcsival szépen összebújva feküdtünk a nagyágyban...próbáltam őt is elaltatni, Ati addig elment fürödni.
Pár perc elteltével egyszer csak kivágódik a kisszoba ajtaja. Ott áll Veronika és ezt kiabálja:
"ANYA, SEMMI CSUCSUKA!!!"
Úgy elkezdtem nevetni. Ati nem vette észre, hogy a délutáni bunkerezésből nem tettük vissza a rácsokat, de Veronika leleményesen felfedezte, hogy ki tud mászni, és meg is tette. :)Utána persze megint mindent kezdődött előröl, tejcsi, puszi, keresztke...csak most már "bezárt" kisággyal. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése