A cumit két ok miatt nem nagyon akartam erőltetni:
1. Ranschburg Jenő szerint, a cumi olyan, mintha egy felnőttnek zoknit tömnének a szájába. Mivel a kisbaba egyetlen kommunikáló eszköze a sírás, ő ezzel fejezi ki az érzéseit: ha éhes, ha fázik, ha szeretetre vágyik, stb.
Viszont sok szülő azáltal, hogy cumit töm a gyerek szájába, nem keresi a sírás okát, hiszen ha a gyerek szájába cumi van, az valóban elhallgat.
Mindkét gyereknél megvettem a játszócumit, ki is próbáltam, de folyamatosan kilökték a szájukból, én meg nem akartam a gyerek arcához kötözni (ilyenről már tényleg hallottam!).
Szerintem nem következetes szülői magatartás, hogy először akarattal rászoktatják a gyereket a cumira, aztán meg később elveszik tőle, kitalálva valami butaságot, hogy "Te már nagy vagy, nem kell neked cumi" stb.
Pedig a gyerek nem azért cumizik, mert kicsi, hanem mert ezzel nyugtatja magát.
2. Szerintem annyira ronda, amikor jön egy 2-3-4 éves gyerek az utcán és még szegénykém beszélni sem tud, mert ott lóg a szájában a CUMI.
Ez a téma csak azért jött most fel bennem, mert Borcsi is kezd megérkezni élet azon szakaszába, hogy már egyre jobban tudja koordinálni a kezét. És úgy tűnik, ő is hajlamos az ujjszopira, mint azt a kép is bizonyítja. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése