Pipacsok

Hogy mit lehet szeretni Békés megyében? Ez jó kérdés! :D Viszont, ami tényleg nagyon szép, azok a tavasszal nyíló virágos rétek! :)

Gyereknap

Mi az előnye annak, hogy a Tűzoltósággal szemben lakunk (azon kívül, hogy megtudtam mikor van Szent Flórián ünnepe), gyereknapkor a gyerekek kipróbálhatják a tűzoltóautókat!!!
Mi éltünk is a lehetőséggel és átmentünk kicsit szétnézni a szomszédba. Volt ugrálóvár, lufis néni, gyerekeknek kis locsolós kocsi...szóval mindenféle "gyerekbolondító". Veronikának természetesen az ugrálóvár volt a kedvence.
Alig tudtuk elrángatni más játékokhoz. (a tűzoltókocsit pl. meg se nézte...így nem is tudtam lefotózni benne.:( ) De az ugrálóvárban kitombolta magát...délután nem kellett altatni

.:)

Szülinapos

Veronika két éves lett!
Isten éltesse sokáig!!! :)

Kórház

Sajnos most már elmondhatjuk, hogy gazdagabbak lettünk egy kórházi élménnyel is. Veronika elkapta a hasmenéses-hányós vírust és miután 5 napig nem evett és nem igazán ivott, ezért úgy döntöttünk, hogy bevisszük a kórházba.
Ez persze pont akkor történt, amikor Nagyiéknak a 60. házassági évfordulója került megrendezésre, amin így sajnos nem tudtunk részt venni. :(
Szerencsére megengedték, hogy a kórházban bent maradjon az egyik szülő is, mivel engem Borcsihoz erős szálak kötnek :), így muszáj volt Atinak maradnia. 
A kórházban 2 éjszakát töltöttek el. Veronika 3-szor kapott infúziót. Vasárnapra semmi baja nem volt már. Szerencsére most már minden a régi.

Ki, hány éves?

"Titkos hódoló"

Valószínűleg van egy titkos hódolónk, mert minden héten az ajtóban találunk egy virágcsokrot.
Van is egy tippem, hogy ki lehet az:
87 év körüli, közepes testalkatú, kopaszodó haj, nehézkes járás, nagyothallás jellemzi.

Miska bácsi olyan kedves, hogy mindig, ha megy a kertbe, hoz Gizikének is, meg nekünk is egy csokrot. :)

Borcsi szappanoperája

Van a játszótéren egy nő, aki már többször észrevettem, hogy figyel minket. Egyszer így megemlítettem Atinak is, hogy milyen furán viselkedik. Ati mondta, hogy tudja, hogy kiről beszélek, 
mert már neki is feltűnt, hogy az a nő mindig "követ" minket.
Egyszer aztán oda is jött hozzám és megkérdezte, hogy Borcsi mennyi idős, mi a neve stb. (A neve annyira tetszett neki, hogy azt mondta, hogy ha a lányának újra adhatna nevet, akkor Borit adna.) :) Aztán míg ott voltunk végig beszélgettünk. (Egyébként egy nagyon kedves,in

telligens nő.)
Aztán legközelebb mikor találkoztunk már "régi barátnők" módjára jött oda hozzám és kérte el Borcsit, hogy hadd foghassa már meg. Persze megengedtem, de azért kicsit fura volt.
Múlt héten pedig Attila ment ki Veronikával a játszótérre. (Borcsi velem otthon maradt.) Ott volt ez a nő és kérdezte, hogy miért nem jött a kicsi. Mondta Ati, hogy most otthon van. Erre a nő: -hát milyen kár és hogy neki mennyire tetszik Borcsika. "Szép a nagyobbik is, de a kicsi az nagyon szép."
Ezt mikor itthon elmesélte Ati,már mondom, eddig is kicsit fura volt, de most már félni fogok, nehogy elrabolja. 
Azóta, ha találkozok vele, már nem megyek oda barátkozni, de hallottam, hogy múltkor is az ott ülő anyukáknak el kezdte mondani, hogy nézzétek, mennyire édes az a baba.
Borcsi szerintem is szép baba, de én az anyukája vagyok és valószínűleg elfogult. Mindenesetre, Borcsit a játszótéren egy percre nem lehet egyedül hagyni... :)

Az új "csúzdáshintáshomokozó"

Veronika a játszóteret csak egyszerűen: csúzdáshintáshomokozónak hívja. Gondolom gyűjtőfogalom. :) 
Valószínűleg ez valahonnan onnan jött neki, hogy mindig, amikor megyünk a Máltai játszótérre, az öreg nénik - itteni legjobb barátnőim: Klárika, Jolika- megállítják Veronikát, hogy:" -Hova mész?" Ő meg szépen rávágja, hogy: csúzdáshintáshomokozóóóóó. Csak hogy képben legyenek, ha esetleg nem ismernék a játszótér szót az öregek. :)
Most hétvégén kitaláltuk, hogy megnézünk egy új játszóteret. És hogy Veronikának tetszett-e?
A képek magukért beszélnek:

kontrasztív összehasonlítás

Nem szabad a testvéreket egymáshoz hasonlítani, hiszen minden ember más. De azért akaratlanul is előfordul, hogy a szülő párhuzamot von a két gyerek fejlődését illetően.
Ma, mikor felöltöztettem Borcsit, eszembe jutott, hogy Veronikáról is készült fotó ebben a rugdalózóban. Szóval íme a két gyerek-közel azonos korban- egymás mellett.
Azt hiszem hajban Veronika a nyertes, de kilóban Borcsi veri a nagy tesót... :)

Rajzmánia

Mióta Veronika tudja, hogy a toll/ceruza/zsírkréta fog a papírra, mindenre rajzol, kivétel persze a papírt.
Próbálom mindig utolérni, de még így is sikerül "kicseleznie". Íme néhány alkotása: 

Magas torony

Nemrég kezdődött nálunk az építőkocka őrület.
Észrevettük Füzéren, hogy Veronika már milyen szépen épít a kockákból (magas tornyot).
Ezért megbeszéltük, hogy veszünk neki egy csomag építőkockát. De ezeket olyan horribilis áron adják, hogy aztán inkább Vateráról rendeltem. (És, hogy milyen kicsi a világ: amikor Katáék itt voltak látta, hogy a dobozra, amiben az építőkockák vannak, rá van írva annak a neve, akitől rendeltem, és kiderült, hogy ő ismeri őket.) Szóval a kocka nálunk most a kedvenc játék.
Este fürdés után, elalvás előtt, mindig kell Apával építeni "magas tornyot". Bár nem tudom megmondani igazán kinek is tetszik jobban ez az elfoglaltság, csak mert legtöbbször az van, hogy Veronika már feláll és otthagyja az egészet, míg Apa szorgosan épít tovább. Tegnap is csak ennyit hallottam kiszűrődni a kis szobából:

"Veronika, miért borítottad fel Apa tornyát, ez volt eddig a legspeciálisabb." 

Hát igen...Apának is kell a munka utáni levezetés. :)

Az igazi Szofi baba

Mozgalmas volt ez a hétvége is, mivel a 24 unokatestvéremből egy meglátogatott minket a családjával.
Belkó Jancsi, Kata, Kristóf és a kis Szofi jöttek le hozzánk babalátogatóba.
Nagyon aranyosak voltak. :) Megbeszéltük a Katával, hogy mi rokonlelkek vagyunk, mert egy napon születtünk (dec.10.) és a gyerekeink (Veronika meg a kis Szofi) is egy napon születtek (május 28.). :)
Feljött a szokásos háztéma is, hogy költözni akarunk majd Pest környékére. Jancsiék nagyon ajánlották Ceglédbercelt. Mikor hazaértek Kata írt is nekem, hogy most jut eszébe, hogy 2 év múlva két német tanár is
nyugdíjba megy az általános iskolában és mehetnénk akkor oda tanítani. :) Aztán küldött is kb. 6 házat, ami most a faluban eladó és szerinte jó lenne nekünk.:)
Szóval nagyon kedves volt. De hát mi már Gödöllőhöz húzunk...ki tudja persze, hogy mi lesz. Mint azt tanult! kollégám mondotta volt: "Próbálkozni lehet, nem biztos, hogy sikerül..." :)
Kíváncsi voltam Veronika hogy fog majd az igazi Szofi babához (mert van neki egy játéki) viszonyulni, de az az igazság, hogy nem sokat foglalkozott vele.
Inkább Kristóffal volt, mert ő olvasott neki a Bogyó és Babóca könyvből, amivel Veronikánál azonnal bevágódott. :)

Zizike nap

A múlt héten volt Gizella névnap - Veronikának Zizike. Mivel annyi mindent kapunk tőlük, ezért gondoltuk, hogy most mi is kedveskedünk nekik valami aprósággal.
Sütöttem egy joghurt tortát, vettünk egy orchideát meg még az esküvőnkből megmaradt Uniqumot vittük át nekik.
Jó kis buli volt. Kb. egy órát voltunk náluk, csak annyit, amíg Veronika kompletten átrendezte a nappalijukat. :)
Borcsi persze magához hűen tündérbaba volt. A sok mosolygás közepette egyszer csak csendesen elaludt. :)

3 hónap

Borcsi tegnap volt 3 hónapos...nagyon gyorsan telik az idő.
Statisztikai adatok: 6,5 kg!!! és 62 cm.  
Még mindig CSAK anyatejcsin él, nagyon közvetlen, mosolygós, vidám baba.
Szinte soha nem panaszkodik, pedig elég sokat van "gyömöszölve" a nagy tesó által, aki mostanság kitalálta, hogy "fog a baba", azaz ő akarja egyedül fogni Borcsit. :)

Borcsiból még ha 3 lenne itthon, az sem okozna nehézséget, olyan kis türelmes! Csak szeretni lehet!!! Örülünk, hogy most már ő is a kis családunk része!

Semmi csucsuka!!!

Veronika kiságya úgy működik, hogy ki lehet belőle venni pár rácsot, hogy ha már tud a baba, akkor ki-be mászkálhasson rajta.
Mi napközben ki szoktuk venni, mert olyankor, egy nagy takaróval letakarva a tetejét, jó kis bunkert lehet belőle építeni, amiben
Veronika nagyon szeret játszani.
Estére viszont mindig visszakerülnek a rácsok, mert akkor egyértelműen kimászna az ágyból és soha nem lenne alvás.
Tegnap este is minden ment a maga megszokott módján. Ati vitte aludni Veronikát. Szépen betakarta, odaadta a tejcsit neki, puszi és keresztke a homlokra és szépen elbúcsúzott: "Jó éjt baba, csucsukálj".
Mi közben Borcsival szépen összebújva feküdtünk a nagyágyban...próbáltam őt is elaltatni, Ati addig elment fürödni.
Pár perc elteltével egyszer csak kivágódik a kisszoba ajtaja. Ott áll Veronika és ezt kiabálja:

 "ANYA, SEMMI CSUCSUKA!!!" 

Úgy elkezdtem nevetni. Ati nem vette észre, hogy a délutáni bunkerezésből nem tettük vissza a rácsokat, de Veronika leleményesen felfedezte, hogy ki tud mászni, és meg is tette. :)
Utána persze megint mindent kezdődött előröl, tejcsi, puszi, keresztke...csak most már "bezárt" kisággyal. :)

Repce

Nagyon szép ilyenkor a táj! Tavaly is és most is megálltunk készíteni pár fényképet a repcében.
Íme: 

Nagymágocs-Károlyi kastély

Hétvége, jó idő, muszáj kimenni a gyerekekkel a szabadba. Úgy voltunk vele Attilával, hogy amíg itt lakunk, meg kellene látogatni a környező "látnivalókat".
Ezért kiszemeltük, hogy megnézzük most a nagymágocsi Károlyi kastélyt, ami 15 km Orosházától. Ez a távolság pont annyi, amit még a babák is kibírnak ketten szépen a hátsóülésen és
úgy tudunk utazni, mint egy -szabályokat betartó, anya szépen elől ül, babák bekötve hátul- család. :)
Az a jó ezekbe a kastélyokba, hogy mindig van körülöttük egy  nagy kert. Ehhez is volt. Nagyon szép. Veronikát elengedtük, hadd futkározzon, gondolván, itt úgysem tud semmi olyat csinálni, amit nem szabad. 
Hát azért sikerült találnia egy vakondtúrást, ami a kedvence lett és ahonnan aztán alig tudtuk elhozni, mert folyamatosan kiabálta: a "homokozó, homokozó, homokozó" :)
Borcsi jót aludt a friss levegőn. 
Nagyon tetszett nekünk is a hely, mert óriási nagy a park, mégis alig voltak emberek -leszámítva azt a pár öreget, akik most az öregek otthonává! átalakított kastélyban élnek. :)
Megbeszéltük, hogy legközelebb úgy megyünk, hogy viszünk ennivalót és ott piknikezünk, mert ez a 2 és fél óra kevésnek bizonyult...

Cumi vagy ujjszopi?

Veronika szopja az ujját. Ez engem igazán sosem zavart, de most, hogy néha már látom milyen koszosan veszi a szájába, nagyon tud idegesíteni.

A cumit két ok miatt nem nagyon akartam erőltetni:

 1. Ranschburg Jenő szerint, a cumi olyan, mintha egy felnőttnek zoknit tömnének a szájába. Mivel a kisbaba egyetlen kommunikáló eszköze a sírás, ő ezzel fejezi ki az érzéseit: ha éhes, ha fázik, ha szeretetre vágyik, stb.
Viszont sok szülő azáltal, hogy cumit töm a gyerek szájába, nem keresi a sírás okát, hiszen ha a gyerek szájába cumi van, az valóban elhallgat.
Mindkét gyereknél megvettem a játszócumit, ki is próbáltam, de folyamatosan kilökték a szájukból, én meg nem akartam a gyerek arcához kötözni (ilyenről már tényleg hallottam!). 
Szerintem nem következetes szülői magatartás, hogy először akarattal rászoktatják a gyereket a cumira, aztán meg később elveszik tőle, kitalálva valami butaságot, hogy "Te már nagy vagy, nem kell neked cumi" stb.
Pedig a gyerek nem azért cumizik, mert kicsi, hanem mert ezzel nyugtatja magát.

2. Szerintem annyira ronda, amikor jön egy 2-3-4 éves gyerek az utcán és még szegénykém beszélni sem tud, mert ott lóg a szájában a CUMI.

Ez a téma csak azért jött most fel bennem, mert Borcsi is kezd megérkezni élet azon szakaszába, hogy már egyre jobban tudja koordinálni a kezét. És úgy tűnik, ő is hajlamos az ujjszopira, mint azt a kép is bizonyítja. :)

Anyák napja

Szeretetből sosem elég, de szerencsére a gyerekek folyamatosan töltik a szeretettankomat. :)
Igazából csak a Jóistennek tudom megköszönni, hogy megengedte, hogy anya lehessek és, hogy rám bízta ezeket a porontyokat.
Bár még nagyon az elején járok ennek az egésznek, megpróbálok a feladathoz felnőni... :)