Hogy is vannak ezek a napok?!

Veronika mióta oviba jár, próbál rájönni, hogy hogyan is működik ez a heti beosztás.

Azt elég hamar összerakta a kis agyában, hogy a hétköznap az, amikor ő oviban van, és Apa dolgozik. Ez így oké. Vasárnap amikor ugye templomba megyünk, az megint csak oké. De mi a helyzet a szombattal, azt hogyan lehetne definiálni?! Na ez már gondot okozott neki.  

Aztán egyszer csak jött a március 15-e, ami most szerdára esett. Mondja az óvó néni a gyerekeknek, hogy holnap nem kell jönni oviba.

Erre Veronika megszólal: - Akkor templomba kell menni?

 Az óvó nénik nevetve mondják neki: - Nem, csak otthon kell maradni, mint szombaton.

Ja - mondja Veronika - akkor menni kell a strandra. :D :D :D

Szóval az én gyerekemnek a napok így oszlanak meg:

Hétfő- Péntek = Ovi

Szombat = STRAND

Vasárnap =Templom

ui. Ha srandra nem is, de az igaz, hogy szombatra szeretünk mindig valami kis programot kitalálni. Ezért minden szombat reggelt Veronika azzal a kérdéssel szokott indítani: "Apa, ma hova megyünk?" :D

Borcsika 2

Borcsika február 6-án 2 éves lett.
Mivel a gépem nem működött, ezért csak most jutottam el odáig, hogy végre sikerült feltölteni a képeket.

Snapchat

Na, mi is letöltöttük a snapchat-et.
A gyerekek nagyon élvezik. :)

Holly hercegnő

Szerintem hasonlít:

U-BORKA

Borcsikának mondom reggel:
- Gyere ide Borka!
Erre a gyerek reakciója:
- Nem uborka, hanem kakaó!  :)))

Farsang az oviban

Veronika hercegnő készen áll élete első farsangi bulijára. :)

Ujjszopi

Veronika sokáig szopta a nagyujjat. Aztán mikor egyszer kisebesedett neki, akkor átváltott egy másik ujjára.  Féltem,  hogy az iskolaig meg fogja tartani ezt a szokását,  mert annyi rémtörténetét hallottam, hogy már azt sem tudtam mire számíthatok. Nem akartam neki folyton nyomni, hogy abba kell hagynia, csak próbáltam néha viccelődni, hogy ez már kicsi babáknak való elfoglaltság stb.  Nálunk a módszer soha nem az volt,  hogy ha valami új dologgal akartuk őt megismertetni,  hogy csak azért is vegigkinozzuk a gyereket. Mi mindig próbáltuk úgy ravezetni a számára elsőre  talán fura dolgokra,  hogy az őt kíváncsivá tegye és saját maga döntse el,  hogy kiprobalja-e vagy sem. És ez nálunk bejott.  A hajmosas,  fogmosas, orrszivas,  nálunk buli és nem kínzás.
Egyszer már írtam,  hogy a játékcuminak én nem vagyok híve, persze vettünk mi is a gyerekeknek,  de folyton  kiköptek,  és bennem annyira élt a Ranschburg elmélete ezzel kapcsolatban,  hogy úgy voltam vele,  hogy én biztos nem fogom erőltetni.  Csak akkor ott van az,  hogy dehat arról milyen könnyű leszoktatni a gyereket ellentétben az ujjával,  ami mindig ott lesz neki és akkor majd még menyasszonyi ruhában is az ujját fogja szopni.  Mivel elkezdtunk oviba járni,  gondoltam utánaolvasok, hogy milyen módszerek léteznek  az ujjszopi leszoktatasara.  Olvastam mindenféleket, de nem igazán nyerte el egyik sem a tetszésemet.  (nem lett volna szívem mondjuk ecettel bekenni szegény gyerek ujját.)  Így nem maradt más,  próbáltam megint a kis agyára hatni.  És láss csodát egy hét alatt teljesen elhagyta az ujjszopi, mintha mi sem lenne ennél természetesebb. Szerintem sokszor a gyerekek sokkal okosabbak,  mint ahogy azt hisszük. Én olyan büszke vagyok rá. :)

Egy estém otthon...