Apa 31

Apa öregszik, de mi így is oda vagyunk érte :)

Próbáljuk elviselni a meleget

valahogy így....

Közös játék

Valahogy most jött el az idő, hogy a gyerekek nem csak egymás mellett, hanem egymással is játszanak. Olyan aranyosak pl. ahogy a bújócska szabályait teljesen felrúgva próbálnak elbújni egymás elől. 

Itt éppen együtt számolnak: one, two, three, four... ready or not here i come! :D 

látogatóban Orosházán

Atinak nemrégiben munkaügyben Kardoskútra kellett utaznia, mi pedig úgy határoztunk, hogy akkor meglátogatjuk Gizike néniéket és kicsit nosztalgiázunk a városban.
Az idő nem volt kegyes hozzánk, mert ahogy megérkeztünk, elkezdett esni az eső, szóval nem tudtunk a régi kedvenc játszótéren sok időt tölteni, bár annak örültem, hogy az ott dolgozók megismertek minket. :)
Mivel leginkább esett, ezért az időnk nagy részét Gizike néniénél töltöttük. Kíváncsi voltam, hogy Veronika mennyire fog emlékezni a dolgokra, de szinte semmi nem rémlett neki.  Kérdezgettem, hogy emlékszik-e, hol laktunk, hol a játszótér? De nem tudott értelmes választ adni, ebből megállapítottam, hogy nem igazán van képbe a múlttal. :) Gizike néniéknél is, először nem tudta, hogy miért is vagyunk itt és kik ezek az emberek. (Pedig egy fél éve még törzsvendég  volt, aki otthonosan foglalt helyet a tévés fotelben, utasítva Miska bácsit, hogy azonnal tegyen be neki valami mesét.)
Gizike néni régebben kórházi szakács volt, ezért Orosházán a főztjének nagyon jó híre van. Mikor mentünk, komplett ebéddel készült nekünk. Én mondjuk nagyon  finnyás vagyok és kb. a saját főztömön kívül semmit nem eszek meg, azért nem akartam megbántani és ettem egy kicsit az övéből is. De a gyerekek utáni maradékot nem akartam magamba tömni, az Apára várt. 
Gizike néniék ugyanolyan közevetlenek voltak, kedvesek, tele szeretettel, ahogy annak idején megismertük őket. Jó volt velük találkozni. :)

Bird

Egyik nap Veronikával ketten beszélgettünk.

V: - Anya, én nem tudok repülni. Nekem nincs szárnyam.

É: - Igen, nekünk csak lábunk van.

V: - Én nem vagyok bird. (madár)

É: - Igen, mi emberek vagyunk.

V: - Nem,  én kislány vagyok.

:) 

Ilyen értelmi szintet ütünk már. :D

Pipacsok

Anya, nézd pipacsok!

Ez az első olyan kompozíció, amit teljesen egyedül alkotott és úgy hozta nekem, hogy nézzem meg mit rajzolt. 

Buszoztunk

Egyik nap Apának el kellett vinnie az autót, ezért nekünk buszra kellett szállnunk a gyerekekkel.
Hogy élvezték-e ... az arcukra van írva. :D

Utazunk

Egy utazós életkép nálunk.
Elindulás után 5 perccel: Borcsi rántott husival a kezében csucsul, Veronika a napszemüvegemben feszít. :D :D

Épít a mester

Egyik kedvenc kis mondókás-éneklős versikénk az "Épít a mester"
Megkértem Verócit, hogy énekelje el nekem, de csak a remix verziót adta le.:)
Szóval kicsit keverve, de íme: 

Timák Veronika - Épít a mester

Tea party

A gyerekek már egyre többet játszanak együtt. Borcsi is kezdi élvezni a szerepjátékokat.
Egyik kedvenc helyük a lépcső, ahova leülnek és viszik a kis  finomságokat, amiket előtte a kiskonyhában elkészítettek.
Odamegyek hozzájuk, megkérdezem:- Hát itt mi történik? 
Veronika: Anya, ez a "tea party". - angolul. :)
Én: - Oke, akkor nem zavarom a vendégeket.:)

Betűk

Veronikával voltunk ovi látogatóban.
Az óvónénik el voltak hűlve, hogy ismeri színeket és, hogy tud számolni angolul.
Nem is értettem, hogy miért vannak annyira elcsodálkozva, mert a gyerekagy az olyan, mint egy szivacs. Egyszer elmondod neki és tudja. Most pl. a betűk nálunk a kedvencek:
Egyszer mutattam meg őket neki. Mindet felismeri...