Anya boldog = Család boldog.
Van ebben valami szerintem. Mikor jártunk jegyesoktatásra magyarázta a pap, hogy a házasságok legtöbb esetében a férfi az ész, a nő a szív. Azt hiszem ez nálunk valahogy így van, mármint engem nagyon gyorsan öntenek el az érzéseim, ami tudom, hogy rossz tulajdonság és Atit is sokszor kikészítem, próbálok is - n é h a - uralkodni magamon, de meg kell, hogy mondjam, nagyon nehéz. Viszont azt vettem észre, hogy ha nem vagyok kibékülve magammal, akkor sokkal hamarabb akadok ki bármin, ezért a héten eldöntöttem, hogy megint eljárok kicsit edzeni, csak hogy végre formába lendüljek és hogy kicsit magammal is törődjek. Atira hagytam a gyerekeket, gondolván az apjukkal biztos ellesznek. Hát nem így történt. Apa, lement a pincébe a lányokkal, de Veronika gondolt egyet és kiment, fel az udvarra. Szokott néha az udvaron motorozni, Ati gondolta, hogy most is biztos azért ment fel.
Pár perc múlva jönnek fel Borcsival a pincéből, Veronikát sehol sem látják. Ati kiabálni kezdett, bement a házba, de a gyereknek se híre, se hamva. Egyszer csak a fák között látja, hogy az utcán egy fiatal pár leguggolva beszél valakihez. Akkor kapott észbe, hogy lehet, hogy Veronika elvándorolt... Kiment az utcára és látja, hogy tényleg a gyerek, a háztól kb 200 méterre jár már és megy "Anyucika után.." Még jó, hogy nem jutott túl messzire...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése