Ugye sokak számára ismert az a Pavlov (Nobel-díjas orosz tudós) kísérlete, amikor a kutyák esetében vizsgálta a feltételes reflex működését. Valahányszor a kutya ételt kapott, mindannyiszor megszólaltatta a kísérleti kamrában lévő csengőt. Így a kutya agyában összekapcsolódott a csengő hangja és a táplálék; a hang az étel jelzésévé vált és megindult a kutyánál a nyálelválasztás. Utána bármikor, ha megszólaltatta a csengőt, a kutya nyálazni kezdett.
Borka is hasonlóan működik. :) Amint meghallja, hogy reszelem neki az almát, elkezd folyni a nyála és alig bírja kivárni, hogy végre az első falat a szájába kerüljön. :) Szóval hibátlanul működik a feltételes reflexe. :)
Nagyon szeret enni egyébként, bármelyikünk eszik, mindig sóvárog, hogy egy pár falattal őt is szánjuk meg. Veronika pedig gondoskodó nagy testvér módjára, sokszor szépen adagolja is neki a finomságokat. Tegnap pl. adtam Veronikának egy banánt. Egy perc múlva látom nincs belőle semmi. Kérdezem tőle: -Meg is etted a banánt?
V: - Igen, egyik Veronikáé, egyik Borcsikáé.
Odanézek Borcsi az etetőszékben a banán felét próbálja valahogy a három kis fogával elmajszolni.
Veronika a banánt szépen eltörte és a másik felét neki adta. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése