Koncert, Anya 30, Karácsonyi vásár

A múlt hét nagyon zsúfoltra sikeredett. Kezdődött az egész Borcsika névnapjával, ami okán nem csaptunk hatalmas ünneplést, de azért jól megpuszilgattuk az édes kis pofiját.

A hét nagy eseménye, amit már régóta vártunk viszont, az a MOL-os karácsonyi koncert volt, ami a sportcsarnokban került megrendezésre. A Szimfonik Live zenekar játszott, különböző vendégmeghívottak énekeltek, köztük Lovasi, Kiss Tibi, Halott Pénz, Majka stb. Nagyon színvonalas műsor volt. Kicsit féltem, hogy a gyerekek hogy fogják bírni az egészet, de annyira lenyűgözte őket a látvány, hogy szinte végig ámulattal nézték. Olyan büszke voltam rájuk. :) 

Ha már Pesten jártunk, elnéztünk a karácsonyi vásárba is. Ott Ati találkozott azokkal, akiknél anno ő is dolgozott, így meghívtak minket egy pár finomságra. :)

És hát ugye, elérkezett a december 10-dike is, azaz Anya 30 éves lett. :) Elég késő ért haza Ati, így nem sok idő maradt az ünneplésre és a tortámat feldíszíteni, ezért szerintem megalkottam életem legrondább tortáját, de ezt leszámítva, nagyon jó kis szülinapom volt.  

A legnagyobb ajándék az volt, hogy amíg beszéltem telefonon egy barátommal,  addig Veronika se szó, se beszéd, elment a WC-re EGYEDÜL lehúzta  a kis nadrágját, ráült a wc-re és pisilt. :) Ki gondolta volna pár éve, hogy ilyesmi dolgok fognak örömet okozni??? :D:D:D

Nyílt nap a MOL-nál

Veronika szinte minden reggel úgy ébred, hogy megkérdezi, hol van Apucika.
Aztán mikor mondom neki, hogy elment dolgozni, akkor határozottan kijelenti: Én is akarok menni. :)
Most kivételesen mikor felébredt, mondtam neki, hogy megyünk Apához a dolgozóba. Nagyon izgatott volt. Gödöllőig kocsival mentünk, onnan vonattal, aztán metróval a MOL székház. 
Babakocsival, két gyerekkel, kicsit izgultam, hogy hogy fogok majd a lépcsőkön közlekedni, de annyira segítőkész volt mindenki, hogy szerencsére nem volt semmi gond.
Megérkeztünk Apához, találkoztunk a munkatársaival, bemutatkoztunk, gyerekek fél perc alatt átrendezték az irodát, és már indultunk is a Mikuláshoz, mert bizony ő is ott volt.
Veronika egy dolgot jegyzet meg a Mikulással kapcsolatosan, ahol ő megjelenik, ott csokinak is kell lennie. Így mikor meglátta a nagy fehér szakállú bácsit, semmi más nem érdekelte, csak hogy: "hol van a csokim?" :)
Nagyon jó kis programok voltak: játszóház, kreatív sarok, zenés-mondókás szoba, koripálya, csak kicsit későn értünk oda, így nem tudtunk mindent kipróbálni, de nagyon jól éreztünk magunkat. A gyerekek pedig kellőképpen lefáradtak. :)

Nosztalgiáznak

Sose jó, ha a gyerek csendben van. Akkor tuti, hogy valami olyan történik, amit máskülönben nem szabadna csinálni. Így volt ez akkor is, amikor legutóbb épp mosást tettem be, közben a gyerekek csendben a nappaliban "játszottak". Megtalálták a fényképalbumot és kicsit nosztalgiázni támadt kedvük, hát szépen egyesével végignézték az elmúlt 3 év történéseit. Mikor kijöttem a fürdőszobából, ezzel kellett szembesülnöm: 

Első hó

Ennyire szerintem még sosem vártam a Mikulást, Karácsonyt, mint most. 

Lehet, hogy azért, mert Veronika már egy ideje emlegeti, hogy jönni fog a Mikulás és már alig várom, hogy lássam mennyire fog neki tetszeni, amikor tényleg ott lesz a csomag reggel a csizmában.

Eddig mindig azt mondtam neki, hogy akkor fog jönni a Mikulás, ha majd esik a hó. 

Erre, múlt szombaton, mikor reggel felébredtünk, már éreztük, azt a csípős, de ugyanakkor jól eső finom illatot a friss levegőben, közeleg a december. A kedvenc hónapom! Mikulás, Szülinap, Karácsony = finomságok, testvérek, minőségi idő a férjemmel. :)

Folyton kérdezgettem Atit, hogy szerinte fog esni a hó? De mindig lenyugtatott, hogy nem, ebből maximum havas eső lesz. De tévedett! Egyszer csak óriás pelyhekben elkezdett esni a hó! Veronika azonnal csizmát húzott és ment is ki az apukájával az udvarra. Hógolyózni, hóembert építeni, hóangyalt készíteni, meg hát mindent, amit addig csak elméletben látott a mesékből, de még gyakorlatban nem próbálta ki. Nagyon tetszett neki. Alig lehetett berángatni a házba. :)
És a legjobb az egészben az volt, hogy hát ugye hóesés=Mikulás. És pont aznap jöttek hozzánk Anyáék és útközben összetalálkoztak a Mikulással, aki küldött egy-egy csomagot a gyerekeimnek. Úgyhogy volt nagy öröm. Már csak a csokimérgezés miatt kell izgulnom... :)

Pavlov kutyája...

...avagy, Borka és a feltétles reflex. 

Ugye sokak számára ismert az a Pavlov (Nobel-díjas orosz tudós) kísérlete, amikor a kutyák esetében vizsgálta a feltételes reflex működését. Valahányszor a kutya ételt kapott, mindannyiszor megszólaltatta a kísérleti kamrában lévő csengőt. Így a kutya agyában összekapcsolódott a csengő hangja és a táplálék; a hang az étel jelzésévé vált és megindult a kutyánál a nyálelválasztás. Utána bármikor, ha megszólaltatta a csengőt, a kutya nyálazni kezdett.

Borka is hasonlóan működik. :) Amint meghallja, hogy reszelem neki az almát, elkezd folyni a nyála és alig bírja kivárni, hogy végre az első falat a szájába kerüljön. :) Szóval hibátlanul működik a feltételes reflexe. :)

Nagyon szeret enni egyébként, bármelyikünk eszik, mindig sóvárog, hogy egy pár falattal őt is szánjuk meg. Veronika pedig gondoskodó nagy testvér módjára, sokszor szépen adagolja is neki a finomságokat. Tegnap pl. adtam Veronikának egy banánt. Egy perc múlva látom nincs belőle semmi. Kérdezem tőle: -Meg is etted a banánt? 

V: - Igen, egyik Veronikáé, egyik Borcsikáé. 

Odanézek Borcsi az etetőszékben a banán felét próbálja valahogy a három kis fogával elmajszolni. 

Veronika a banánt szépen eltörte és a másik felét neki adta. :)