Búcsú

Barmikor ha búcsúra kerül a sor, bennem vegyes érzések kezdenek kavarogni. Egyrészt, mert ami volt már soha többé nem lesz, másfelől, meg jön valami ismeretlen új, ami bármit hozhat...

 Az igazat megvallva, nem éreztem magam soha orosházinak, nem is hiszem h a várost valaha is visszasírnám majd, de történtek ott velünk olyan dolgok, amik örökre felejthetetlen emlékek maradnak. A gyerekek születése, Veronika első lépései, a házas életünk első 3 éve!!! Ezeket köszönöm is Orosházának, bár voltak benne nehézségek, azért csak úgy fogok visszaemlékezni erre az időszakra, hogy milyen jó is volt. :) 

Hétfőn átmentünk Gizike néniéktől elköszönni. A lelkünkre kötötték, hogy a gödöllői ismerőseiket majd keressük fel. :) Ettünk-ittunk és hát persze sírtunk is kicsit. Búcsú ajándékként kaptunk tőlük egy képet, amire ezt írták: "szeretettel gondolunk rátok, amíg élünk: Gizike néni és Papa". :((( 

Mi is adtunk nekik egy fotót a gyerekekről. Meg vettünk Gizikének egy nagy csokor virágot, azért a sok jóért, amivel elhalmozott minket.

Este még kimentünk az utcában lakó néniktől is búcsút venni. Klárika és Jolika is zokogott...és persze nem győzték puszilgatni a gyerekeket.. az egészben amúgy az a legrosszabb, hogy az orosházi barátaink átlag életkora kb. 75 év. Ezért mikor búcsúztunk, nekem is könny szokott a szemembe, mert akkor tudatosult bennem, hogy ezeket az embereket valószínűleg most látom utoljára... :(

Hát igen. Ez a rossz oldala. De ott van a jó is. A várva várt kertes ház!!!:) Ahol végre ki lehet engedni a gyerekeket az udvarra és az energiájuk nagy részét nem az összecsomagolt ruhászsákokból kialakított csúszdán kell kiélniük. :) Ati péntek óta ott van, és már össze is barátkozott a szomszédokkal. (ügyeket intéz, felújít, fát rendel?!) 

Alig várom, hogy mi is ott legyünk!!!

ui. A következő bejegyzést már Domonyvölgyből írom. :)))

Borbála

Nálunk a névválasztásnál elsődleges szempont az volt, hogy olyan nevet válasszunk, ami nem elcsépelt/divatnév, hanem kicsit régies de azért szép. Nekem nagyon tetszenek a századfordulós női nevek, mint az Emília, Olívia, Lídia... Attilának meg a 80-as évek kommersz nevei: Anita, Szabina (amiket én biztosan soha nem adnék). Végül mindkét névnél (Veronikánál és Borbálánál is) azért döntöttünk, mert a családban korábban már voltak ilyen nevek és akkor ez egy kisebb tisztelgés is a rokonok előtt. Ezek mellett nekem fontos volt, hogy olyan név legyen, ami valamilyen szenthez köthető. Ugye Szent Borbála a bányászok védőszentje, tehát még egy ok, amiért beválasztottuk ezt a nevet az esélyesek köze. De mikor véglegesítettük, hogy akkor ez lesz a kis Másodikunk neve, akkor kikötöttem Atinak, hogy soha nem hívhatjuk Borinak. Mert az nekem nem tetszik. Sokkal szebb becenév szerintem a Borka vagy a Borcsika. Viszont bárhova megyünk a gyerekkel, mindig mindenki "leborizza"  Borcsikámat. A védőnő, Gizike, a gyerekorvos meg hat úgy általában mindenki. Nekem mindig zavarja a fülemet. (Mi itthon soha nem használjuk így a nevét) de persze nem javítom ki az embereket, mert hát Borbála=Bori: mindenki erre gondol először. (Kivéve, aki BOGInak hívja... :)  Sokszor a játszótéren is megkérdezik tőlem hogy hívjak a picit, mondom Borbála, Borka. Aztán latom az anyuka arcán, akinek a gyermeke a Mira Jázmin Amira névre hallgat , hogy azt gondolja magában: hát hogy lehet egy gyereknek ilyen nevet adni?! De én ezt szeretem,  nem tömegembernek lenni. :) Na visszatérve a témához, a héten elmentünk a védőnőhöz innen kijelentkezni. Még utoljára megmérték Borcsikámat, aki jelenleg 8,5 kg, ami annyit jelent, hogy születése óta 5 kg-ot hízott, ami nem is lenne gond, csak az a baj, hogy vele együtt én is felszedtem ezt a mennyiséget. Nekem ez a szoptatás nem tesz jót. Minden nap meg tudnék inni vagy 3 LITER kakaót. Na mindegy is. Remélem azért egy éves kora után jobb lesz a helyzet, mert ha így folytatom az Ivi barátnőm esküvőjére nem fogok beférni az ajtón. :) 
Szóval, a védőnő megint szépen "leborizta" a gyereket. Erre egyszer csak megszólal a Nagytesó: NEM, Borcsikának hívjak! :) Hát nem hogy a védőnő, de én is meglepődtem ezek hallatán. :) úgy latszik az ő fülét is zavarta, hogy a kistesó nevét nem jól használják. Azóta is, akármikor valaki Borit/ Borikát mond Veronika rögtön korrigál. Olyan jó, hogy van egy kis beépített emberem. ;)