Füzéri hétvége

Jaaaaj, de vártam már, hogy végre hazamehessek! Nem is tudom, mikor hiányzott már ennyire az otthon. Mivel múltkor már beleéltem magam, hogy megyünk (a Nagyiék 60. házassági évfordulóját megülni), de aztán Veronika betegsége közbeszólt. Így a hazalátogatásra csak most került sor.
Mikor már a pálházi úton megláttam a várat, a "barátunkat", megkönnyeztem... Hogy tud így hiányozni a falu?! De hát ott minden olyan más. Mintha egy nagy rózsaszín buborék lenne, ahova az ember bármikor ha belép, megváltozik az életkedve.
Ott minden jó!!! És ezt nem csak én látom így, (már Attilát is megmérgezte a Füzér a legjobb hely a világon érzés!):)
Veronika a 3 nap alatt, amíg ott voltunk, annyit nevetett, olyan jó volt nézni! Itthon sokszor megy a nyavalygás, hogy "Anya, gyejjje mááár.." mert unatkozik. De Füzéren szinte nem is láttam. Volt, hogy Viktorkával játszott, Nagyapával a kertben/állatoknál volt, vagy az apukájával cseresznyét szedett, pancsolt kint a kismedencében stb.
De az egész olyan gyorsan eltelt. :( 

Pénteken már csak késő estére érkeztünk meg. Veronika már Újhelytől, mikor mondtuk neki, hogy mindjárt ott leszünk, ezt kiabálta: "- Ott a mama házikója". :) 
Mikor megérkeztünk annyira boldog volt, hogy este aztán alig tudtuk ágyba dugni. Valamikor fél 12-kor sikerült végül.
Borcsi meglepődött először, hogy mi ez az idegen hely, sírás is volt, de aztán gyorsan asszimilálódott. 
Szombaton Ati Miskolcra ment az évfolyam találkozóra. Mi délután meglátogattuk a Dédit. Nagyi, sírva fogadott, hogy mennyire sajnálja, hogy nem tudtunk eljönni a bulijukra. Persze én is sírtam, de ez a nap már csak ilyen volt, mert utána betették a videót, ami az "esküvőről" készült, és azon aztán mindenki sírt.
Az énekek, meg ahogy Nagyi-Nagyapa kézen fogva végigvonul a templomon. Jaj...most is sírok...:)
Veronikának a Dédiék annyit jelentenek kb. mint Gizike néniék. Öregek, akiknél mindig van valami kaja. (Pufi, süti stb.) :) Most is, amint beléptünk, követelte az ennivalót, aztán persze lelépett Elizához játszani. :)
Szombat estére még Kónya Jutkával is megbeszéltem egy találkozót, mert hát neki is Veronika a kislánya (kb. 3 hónap van köztük) és hogy majd összeeresztjük őket és mi meg jót beszélgetünk.
Az óvoda játszóterére mentünk, mert ott tudtam, hogy az én Veronikám jól el lesz. :) Ő is elmesélte, hogy volt a Nagyiék "esküvőjén" és a 100-as zsepi kevés volt, annyira megható volt az egész szertatás.
Sajna kb. 1,5 órát tudtunk csak beszélgetni, mert Borcsika rázendített és sehogy sem lehetett megvigasztalni. De még este megbeszéltük, hogy másnap a templomban, mivel Úr napja ünnep lesz, fognak a kislányok virágot hinteni.
Vasárnap reggelre szépen Veronikának be volt készítve a kis kosár, tele virágszirmokkal. De ő még aludt. Muszáj volt felébresztenem, mert nem akartam, hogy lemaradjuk a miséről.
Mondtam Verócinak, hogy majd a Jézuska elé kell dobni a szirmokat. Mivel a "hajnali" 8-as ébresztő elég fárasztó volt neki, nem volt valami jó hangulata a templomban és nem akart egyedül menni, muszáj volt ölben cipelni, de azért onnan dobálta a szirmokat. :)
Mikor jöttünk ki a templomból, egyik néni megjegyezte, Hogy "jaj Hajnalkám, jó lenne ha ilyen szép családok, Füzéren maradnának." Pont  a polgár Jenő jött a hátunk mögött, reagált is rá: Hogy nem biztos, hogy még nem fognak visszajönni, erre mondtam neki: Ha Füzéren olajat találnak, elsők leszünk, akik hazaköltöznek! :) Ahogy Jenőt ismerem, két hét múlva el lesz intézve, hogy a legújabb koncessziót Füzéren indítsák el! :D
Délután még Atival is felmentünk Nagyiékhoz, csak hogy aláírja ő is a kis emlékkönyvet, amit Nagyiék kaptak az évfordulóra. Utána meglátogattuk még Klári nénit is (a másik Nagymamám testvérét), mert meg akartuk mutatni a mi Boriskánkat. (Neki volt egy lánya, aki leukémiában meghalt és Borbála volt neve.) Mikor Borcsi még nem született meg, és kérdezte, hogy hogy fogják hívni a kislányt, mondtam, hogy Borbála. Ennyit mondott könnyes szemmel: "Legalább így hallani fogom ezt a nevet."...:(
Vasárnap este Nyíregyen aludtunk. Eleinte Veronikának nehezen ment az átállás. (Szerintem Füzéren egy hetet is szívesen ellett volna.) És mikor megéreztünk Nyíregyre nagy hiszti volt és nem tetszett neki semmi. Aztán kitaláltuk, hogy menjünk ki az ottani játszótérre. Eleinte ez sem elég jó, de aztán ott végül sikerült "átállnia".
Nyíregyen nem sokat időztünk, reggel indultunk is korán, mert hétfőre pont nagy meleget mondtak és nem akartunk a kocsiban végig klímázni,  nehogy a gyerekek megfázzanak.

Pár kép a füzéri hétvégéről: