Veronikától ma megkérdeztem:

-Hogy hívnak?

-"Baba"

-Milyen baba?

-"Csini...csinibaba"

ENNYI! :)

Bilizés

Eljött a meleg, végre lehet egy szál pelenkában a gyerek. :) Már egy ideje tervben volt, hogy Veronikát rá kellene szoktatni a bilizésre. Most a héten el is kezdtük az intenzív tanfolyamot. Mindenki azt mondja,  1 hét és a gyerek megtanulja. Hát remélem így lesz. A 4. napnál járunk. Azt kell, hogy mondjam eddig elég szép sikerrel. :)

1. nap: szinte mindenhova ment pisi, csak a bilibe nem....(majdnem feladtam)

2. nap: már volt olyan, hogy sejtettem, hogy mikor fog pisilni és ráültettem jó hamar a bilire, és sikerült beletalálni. :) Akkor nagy örömtáncot jártam, hogy lássa ez milyen jó dolog. Este már láttam rajta, hogy ha akarja vissza is tudja tartani, mert pont az etetőszékben ült pelenka nélkül, amikor egyszer csak, életében először, szólt, hogy "pisi". Be is szaladt a szobába, de a biliig már nem jutott el. Itt viszont már láttam a fejlődést az első naphoz képest.

3. nap: Mindig figyeltem a reakciókat. Amikor már láttam, hogy nagyon "táncol" rákérdeztem, hogy pisilni kell? Mondta: "jó értettem" (mert ez neki az igen) és gyorsan rátettem a bilire. Így a nap első felét hiba nélkül oldottuk meg. Este felé viszont még akadtak kisebb kihágások.

4. napnál járunk. Minden pisi bilibe ment!!! :) Szólt szépen. Sőt a játszótéren (volt rajta pelenka) de ott is szólt, amikor pisilni kellett. Viszont mire besiettem vele a wc-hez, már belement a pelenkába. De nem baj! 4 nap alatt ezt is sikernek könyvelem el. És amúgy is, az egy héthez még van 3 napunk...:)

Borcsi és az idegenek

Már említettem, hogy Borcsi egyre jobban kimutat érzelmeket. Így a félelmet is. Ma, mikor Gizike néni látta, hogy kicsit kiültünk a ház elé, rögtön kijött hozzánk és elkérte Borcsit, hogy babázhasson kicsit. Erre Borcsinak nem volt valami kedves reakciója. Ahogy megérezte, hogy idegennél van, erőteljesen kimutatta a nemtetszését. Íme:

Kánikula

De jó is az! :) Végre nem kell a gyerekeket folyamatosan fel-le öltöztetni. Itthon szinte csupaszon vannak. Ezzel szerintem órákat spórolok meg magamnak. :)
Itt az alföldön ráadásul olyan melegek vannak, amivel én előtte nem is igen találkoztam. Veronika haját is muszáj úgy felfogni, mint valami punk-nak, mert különben izzad szegénykém folyamatosan. 

a PUNK

ui. (Borcsiét még nem kell...:)

Strand

Gyopárosfürdőn hétköznap délután 5-től féláron lehet bemenni a strandra. Sőt, aki orosházi, azoknak meg minden féláron van. Ezt kihasználva tavaly is és most is, sokszor délután, ha nagy meleg van, kimegyünk Gyopira egy kicsit hűsölni. :) Ilyenkor már szinte senki nincs a strandon, nem égnek le a gyerekek és elalvás előtt kellőképpen lefáradnak.
Veronika nagy kedvence a merülés. Ez annyit jelent, hogy mindig próbál belelépni a vízbe és amikor süllyed, akkor vigyorgó arccal megy be a víz alá. Aztán kihúzzuk, és kezdi megint előröl. Lehet belőle is búvárúszó világbajnok lesz, mint a szomszéd néni unokájából a Csillukából (Károlyi Csilla)?  :)

Festés

Az egyik olyan elfoglaltságunk, amit bármikor tudunk itthon is csinálni. Én azért szeretem, mert ezáltal is fejlődik a gyerek finommotorikája, Veronika meg azért, mert végre lehet pancsolni a vízzel és szabadon "koszolni". :)

Füzéri hétvége

Jaaaaj, de vártam már, hogy végre hazamehessek! Nem is tudom, mikor hiányzott már ennyire az otthon. Mivel múltkor már beleéltem magam, hogy megyünk (a Nagyiék 60. házassági évfordulóját megülni), de aztán Veronika betegsége közbeszólt. Így a hazalátogatásra csak most került sor.
Mikor már a pálházi úton megláttam a várat, a "barátunkat", megkönnyeztem... Hogy tud így hiányozni a falu?! De hát ott minden olyan más. Mintha egy nagy rózsaszín buborék lenne, ahova az ember bármikor ha belép, megváltozik az életkedve.
Ott minden jó!!! És ezt nem csak én látom így, (már Attilát is megmérgezte a Füzér a legjobb hely a világon érzés!):)
Veronika a 3 nap alatt, amíg ott voltunk, annyit nevetett, olyan jó volt nézni! Itthon sokszor megy a nyavalygás, hogy "Anya, gyejjje mááár.." mert unatkozik. De Füzéren szinte nem is láttam. Volt, hogy Viktorkával játszott, Nagyapával a kertben/állatoknál volt, vagy az apukájával cseresznyét szedett, pancsolt kint a kismedencében stb.
De az egész olyan gyorsan eltelt. :( 

Pénteken már csak késő estére érkeztünk meg. Veronika már Újhelytől, mikor mondtuk neki, hogy mindjárt ott leszünk, ezt kiabálta: "- Ott a mama házikója". :) 
Mikor megérkeztünk annyira boldog volt, hogy este aztán alig tudtuk ágyba dugni. Valamikor fél 12-kor sikerült végül.
Borcsi meglepődött először, hogy mi ez az idegen hely, sírás is volt, de aztán gyorsan asszimilálódott. 
Szombaton Ati Miskolcra ment az évfolyam találkozóra. Mi délután meglátogattuk a Dédit. Nagyi, sírva fogadott, hogy mennyire sajnálja, hogy nem tudtunk eljönni a bulijukra. Persze én is sírtam, de ez a nap már csak ilyen volt, mert utána betették a videót, ami az "esküvőről" készült, és azon aztán mindenki sírt.
Az énekek, meg ahogy Nagyi-Nagyapa kézen fogva végigvonul a templomon. Jaj...most is sírok...:)
Veronikának a Dédiék annyit jelentenek kb. mint Gizike néniék. Öregek, akiknél mindig van valami kaja. (Pufi, süti stb.) :) Most is, amint beléptünk, követelte az ennivalót, aztán persze lelépett Elizához játszani. :)
Szombat estére még Kónya Jutkával is megbeszéltem egy találkozót, mert hát neki is Veronika a kislánya (kb. 3 hónap van köztük) és hogy majd összeeresztjük őket és mi meg jót beszélgetünk.
Az óvoda játszóterére mentünk, mert ott tudtam, hogy az én Veronikám jól el lesz. :) Ő is elmesélte, hogy volt a Nagyiék "esküvőjén" és a 100-as zsepi kevés volt, annyira megható volt az egész szertatás.
Sajna kb. 1,5 órát tudtunk csak beszélgetni, mert Borcsika rázendített és sehogy sem lehetett megvigasztalni. De még este megbeszéltük, hogy másnap a templomban, mivel Úr napja ünnep lesz, fognak a kislányok virágot hinteni.
Vasárnap reggelre szépen Veronikának be volt készítve a kis kosár, tele virágszirmokkal. De ő még aludt. Muszáj volt felébresztenem, mert nem akartam, hogy lemaradjuk a miséről.
Mondtam Verócinak, hogy majd a Jézuska elé kell dobni a szirmokat. Mivel a "hajnali" 8-as ébresztő elég fárasztó volt neki, nem volt valami jó hangulata a templomban és nem akart egyedül menni, muszáj volt ölben cipelni, de azért onnan dobálta a szirmokat. :)
Mikor jöttünk ki a templomból, egyik néni megjegyezte, Hogy "jaj Hajnalkám, jó lenne ha ilyen szép családok, Füzéren maradnának." Pont  a polgár Jenő jött a hátunk mögött, reagált is rá: Hogy nem biztos, hogy még nem fognak visszajönni, erre mondtam neki: Ha Füzéren olajat találnak, elsők leszünk, akik hazaköltöznek! :) Ahogy Jenőt ismerem, két hét múlva el lesz intézve, hogy a legújabb koncessziót Füzéren indítsák el! :D
Délután még Atival is felmentünk Nagyiékhoz, csak hogy aláírja ő is a kis emlékkönyvet, amit Nagyiék kaptak az évfordulóra. Utána meglátogattuk még Klári nénit is (a másik Nagymamám testvérét), mert meg akartuk mutatni a mi Boriskánkat. (Neki volt egy lánya, aki leukémiában meghalt és Borbála volt neve.) Mikor Borcsi még nem született meg, és kérdezte, hogy hogy fogják hívni a kislányt, mondtam, hogy Borbála. Ennyit mondott könnyes szemmel: "Legalább így hallani fogom ezt a nevet."...:(
Vasárnap este Nyíregyen aludtunk. Eleinte Veronikának nehezen ment az átállás. (Szerintem Füzéren egy hetet is szívesen ellett volna.) És mikor megéreztünk Nyíregyre nagy hiszti volt és nem tetszett neki semmi. Aztán kitaláltuk, hogy menjünk ki az ottani játszótérre. Eleinte ez sem elég jó, de aztán ott végül sikerült "átállnia".
Nyíregyen nem sokat időztünk, reggel indultunk is korán, mert hétfőre pont nagy meleget mondtak és nem akartunk a kocsiban végig klímázni,  nehogy a gyerekek megfázzanak.

Pár kép a füzéri hétvégéről:

4 hónap

Borkuci négy hónapos lett. Még Veronikánál megállapítottuk, hogy a 4 hónapos kor egy újabb állomás a gyerekfejlődésben. Mintha ekkor "jönne meg a gyerek esze". 
Most már mindenre figyel, meg tudja különböztetni, hogy ki az idegen és ki az ismerős. Utánanyúl, megfog, szájba tesz dolgokat és megfordul hátról hasra. :)